Az ortodox egyházak idén ezen a napon ünneplik a húsvétot.
Izraelben ez a nap a jom hasoá (a soá, a holokauszt emléknapja), amikor arra emlékeznek, hogy a nácik a második világháború idején népirtást követtek el a zsidók ellen.
ApCsel 10,25–26.34–35.44–48; Zsolt 98 (97); 1Jn 4,7–10; Jn 15,9–17
„Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért.” A tanítványoknak talán Ábrahám jutott eszébe, akit Isten barátjának neveztek, vagy Mózes, akit Isten a barátjának tartott, vagy talán egyszerűen nem értették Jézus szavait. De túl azon, hogy értették, vagy sem, Jézus megmutatta, milyen szeretettel szereti őket.
Ez az a szeretet, amellyel az Úr továbbra is szeret, minket is. Azokhoz a tanítványokhoz hasonlóan nekünk is nehézséget okoz, hogy megértsük és megéljük ezt. Az Úr azonban nekünk is elmondja, hogy ő az, aki elsőként szeret minket, és hogy mindenkit szeret, akkor is, ha méltatlanok vagyunk rá. Maga János is emlékeztet erre első levelében: „A szeretet nem abban áll, hogy mi szeretjük Istent, hanem hogy ő szeret minket, és elküldte a Fiát bűneinkért engesztelésül.” Erre a szeretetre kaptunk meghívást, hogy ebben lakjunk, éljünk.
Isten szeretete a gonosz előretörésével szemben nem zárt, rideg és közömbös szeretet. Isten szeretete késztette – mondhatnánk, kényszerítette – az Atyát, hogy elküldje saját Fiát, hogy mindenkit megmentsen a bűn és a halál rabszolgaságából. Mindannyian az ő gyermekei vagyunk, sőt, ő azt akarja, hogy mindannyian megéljük a barátságát. És mivel Jézus mindenkiért adta az életét, nyilvánvaló, hogy számára mindenki barát: „…én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt.” A kölcsönös szeretetet adja nekünk az Úr, hogy abban éljünk, nem azért, hogy bezárkózzunk kerítéseink mögé, hanem hogy gyümölcsöt teremjünk mindenki számára. Ebben az evangéliumi részben a kölcsönös szeretet az egyetlen parancsolat, amelyet az Úr a tanítványoknak ad, mert ennek a szeretetnek önmagában egyetemes távlata van. A kölcsönös szeretetben ott van minden ember. Senki sem idegen vagy ellenség a tanítványok közösségében. A kölcsönös szeretet, az Úrban való közösségünk ugyanolyan egyetemes, mint magának Istennek a szeretete. Sőt, ez az ő világról szóló álmának egy kicsiny megvalósulása. Ezért mondta Jézus nem sokkal korábban: „Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.” (Jn 13,35) A testvérek közössége – a testvériség, amelynek megélésére és élvezésére vagyunk hivatottak – az igazi erő, amely megváltoztatja a világot. Ez a mi örömünk, ez a szegények öröme és a remény azok számára, akik fényt várnak világunk sötétségében.
Imádság az Úr napján
