Szent Fülöp és Szent Jakab apostolok ünnepe
1Kor 15,1–8. Azt hagytam rátok, amit magam is kaptam
1Figyelmetekbe ajánlom, testvérek, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet el is fogadtatok, és amelyben álltok. 2Általa üdvözülni is fogtok, ha megtartjátok úgy, ahogy hirdettem nektek, különben hiába lettetek volna hívőkké. 3Mert mindenekelőtt azt adtam át nektek, amit én is kaptam: hogy Krisztus meghalt a bűneinkért az Írások szerint, 4eltemették, és harmadnapon feltámadt, az Írások szerint. 5Megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek. 6Azután megjelent több, mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még élnek, egyesek pedig elszenderültek. 7Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak. 8Mindnyájuk után pedig mint koraszülöttnek, megjelent nekem is.
Az Egyház ma Fülöp és Jakab apostolokra emlékezik. Pál apostol a Korintusiaknak írt levelében arra emlékeztet, hogy a feltámadt Jézus megjelent Jakabnak, majd az összes apostolnak. Húsvéttól és a Feltámadott megjelenéseitől kezdődik annak az evangéliumnak a hirdetése, amely nemzedékről nemzedékre száll. Pál emlékeztet arra, hogy ugyanazt az evangéliumot adta tovább a korintusiaknak, amelyet ő maga is kapott. A feltámadás húsvétjának befogadása és továbbadása: ebben rejlik az evangélium szíve és a keresztény élet titka. Fülöp és Jakab apostolokra pedig úgy emlékezik a hagyomány, mint nagylelkű tanítványokra, akik az elsők között válaszoltak Jézus hívására. Fülöp galileai volt, Betszaidából származott, halász volt, akárcsak Péter, és ő volt az, aki később lelkesen meghívta Natánaelt (Bertalant). És ő volt az, aki Jézus elé vitte azoknak a görögöknek a kérését, akik látni akarták őt Jeruzsálemben (Jn 12,20–22). János evangéliuma misszionáriusnak mutatja be őt nekünk, aki gondolkodik, és akit elgondolkodtatnak a Jézust látni akaró emberek kérdései. A hagyomány szerint Ázsiát és Frígiát evangelizálta, ahol mártírhalált halt. Jakab viszont, akit a „kisebbiknek” is neveznek, hogy ne keverjük össze a másik Jakabbal, János testvérével, Zebedeus fiával, 62-ben Jeruzsálemben halt mártírhalált. Az elsők között volt, akik életüket adták az evangéliumért. „Ha Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a hitetek.” Pál megnevezi a szemtanúkat: azokat, akiknek a feltámadt Jézus megjelent, sőt hozzáteszi, hogy „több mint ötszáz testvérnek”, akik közül a legtöbben akkor még éltek. Mi is, akik a feltámadás tanúinak e hosszú sorában utolsónak tekinthetjük magunkat, arra vagyunk hivatottak, hogy elmerüljünk a hit és a szeretet e tanúságtételében. Nem szavaink, hanem életünk miatt hisznek az emberek a feltámadásban. És Krisztus feltámadt teste ma tanítványainak tagjaiban van, azokban a tagokban, amelyek mi is vagyunk azáltal, hogy megéljük az ő szeretetét ebben a világban.
Imádság az apostolokkal
