A Santa Maria in Trastevere bazilikában ma a békéért imádkoznak.
Máriának,
az Egyház Anyjának ünnepe
Jn
19,25–34. Jézus és anyja a kereszt tövében
25Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, Kleofás felesége és Mária Magdolna. 26Amikor Jézus meglátta anyját és az ott álló tanítványt, akit szeretett, így szólt anyjához: »Asszony, íme, a te fiad!« 27Azután azt mondta a tanítványnak: »Íme, a te anyád!« És attól az órától magához vette őt a tanítvány.
28Ezután Jézus, aki tudta, hogy már minden bevégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, így szólt: »Szomjazom!« 29Volt ott egy ecettel teli edény. Ezért ecettel telt szivacsot tűztek egy izsópra, és a szájához nyújtották. 30Amikor Jézus az ecetet megízlelte, azt mondta: »Beteljesedett!« És fejét lehajtva kilehelte lelkét.
31A zsidók pedig, mivel készületnap volt, kérték Pilátust, hogy törjék meg lábszárcsontjaikat, és vegyék le őket, hogy a testek ne maradjanak ott a kereszten szombatra, mert az a szombat nagy nap volt. 32Odamentek tehát a katonák, és eltörték a lábszárát először az egyik vele együtt keresztrefeszítettnek, aztán a másiknak. 33Amikor azonban Jézushoz értek, mivel látták, hogy ő már meghalt, nem törték meg a lábszárát, 34hanem az egyik katona lándzsával megnyitotta oldalát, amelyből azonnal vér és víz jött ki.
Miután megünnepeltük a pünkösdöt, ezt a nagy
ünnepet, amely az Egyház történelmének kezdetét jelentette a világban, a
liturgia arra hív minket, hogy az Egyház Anyjaként szemléljük Máriát. Úgy is
fogalmazhatnánk, hogy ez az anyaság már a kereszt alatt is nyilvánvaló, amikor
maga Jézus mondja Máriának: „Asszony, nézd, a fiad!”, és a tanítványnak: „Nézd,
az anyád”. Jézusnak ezek a szavai a mi életünkhöz is szólnak, mindannyiunkhoz,
akik oly könnyen hajlunk inkább arra, hogy a biztonságot keressük, igyekezzük
elkerülni a problémákat, elforduljunk a szenvedéstől, és ne nézzünk szembe a gonosz
kihívásával. Mária ezen a napon talán megértette Simeon hozzá intézett
szavainak igazságát: „a te lelkedet is tőr járja
át” (Lk 2,35) – ahogyan a lándzsa átszúrta Jézus oldalát. Ahol a
kereszt, minden emberi szenvedés jele alatt kialakul a tanítványok közössége,
ott van az Egyház. Meg kell állni és ott kell maradni a világ sok kálváriája
mellett, a megannyi megfeszített mellett, és akkor megkapjuk a vigaszt, hogy
anyára és fiúra találunk, hogy testvéreink vannak, akik nem hagynak el és nem
hagynak magunkra. „Attól az órától fogva házába fogadta a tanítvány” – mondja
az evangélium. Jézus édesanyját otthonunkba, szívünkbe fogadni azt jelenti, ott
lenni vele a világ sok keresztje alatt a remény és egy új élet, egy újonnan
kialakuló család jeleként. A keresztre feszítés ikonja, Máriával és Jánossal a
kereszt tövében az Egyház, minden keresztény közösség példájává vált.
Imádság
a békéért
