Szent Atanáznak (295–373), az egyiptomi Alexandria püspökének emléknapja
Jn 15,9–11. Maradjatok meg szeretetemben
9Ahogy engem szeretett az Atya, úgy szerettelek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben.
10Ha
parancsaimat megtartjátok, megmaradtok szeretetemben, mint ahogy én is
megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében.
11Azért mondtam nektek ezeket, hogy az én örömöm bennetek legyen, és örömötök teljes legyen.
Jézus még mindig a tanítványokhoz beszél, nyíltan vall nekik szeretete természetéről: „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket.” Nem érzi magát kisebbnek attól, hogy elmondja, tanítványai iránti szeretete egy még nagyobb szeretet gyümölcse. Mi általában nem így gondolkodunk. Elvakultan hisszük, hogy eredetinek kell lennünk, nem szabad függenünk senkitől, és szégyelljük bevallani, hogy boldogságunk valaki másnak a szeretetétől függ, aki nagyobb nálunk. Fontos nekünk, hogy minden, a szeretet is a miénk legyen, belőlünk induljon ki. Ez az individualizmus kultúrája, amely egyre nagyobb teret hódít, és szétforgácsolni látszik minden közösséget. A másoktól való függetlenség nem szeretethez, hanem éppen ellenkezőleg, magányhoz vezet. Ezzel ellentétben Jézus arról beszél, hogy a tanítványok iránti szeretete az Atyától ered. Ebből a meggyőződésből fakad a meghívás, hogy a tanítványok úgy kötődjenek hozzá, mint alázatos szívű emberek, mint szőlővesszők. Be kell látnunk, hogy ha magunkra maradunk, érzéseink kiszáradnak, karjaink elgyengülnek, végül már képtelenek leszünk másokkal foglalkozni, másokat szolgálni, csak saját magunkat. Ennek az alázatnak a jele, ha tudunk örülni a körülöttünk lévők örömének, ahogyan az Úr is erre hív minket.
Imádság az egyházért
