Néri Szent Fülöp emléknapja (†1595), aki „Róma apostola” volt.
MTörv
4,32–34.39–40; Zsolt 32 (33); Róm 8,14–17; Mt 28,16–20
A pünkösd utáni időszak az Egyház számára annak az
ideje, hogy betöltse küldetését, elvigye az evangéliumot minden néphez. Azok a
lángnyelvek, amelyeket a tanítványok pünkösd napján kaptak, nem tűntek el a
naplementével. A bölcsesség igazi kincsei ezek a lángnyelvek, amelyeket az Úr
adott a tanítványoknak, hogy melegségük és fényük által vezérelve egységbe
gyűjtsék mindazokat, akik szétszóródtak és e világ urainak rabszolgái lettek.
Így ír Pál apostol a rómaiaknak: „Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy
ismét félelemben éljetek, hanem a fogadott fiúság Lelkét nyertétek el, általa
kiáltjuk: Abba, Atya!” (Róm 8,15)
A pünkösdből
megszületik a nép egyháza, amely tisztán és új erővel beszéli a mindenki iránti
szeretet nyelvét, a népek közötti béke nyelvét. A Szentháromság ünnepe
emlékeztet bennünket annak a feladatnak a sürgősségére, amelyet az Úr Egyházára
bíz. A mai ünnep újra arra hív, hogy kapcsolódjunk be Isten lendületébe, éljük
az ő életét, amelyet az egész emberi család iránti szeretetben és
együttérzésben élt. Az Úr úgy éri el az üdvösséget – ahogy a II. Vatikáni Zsinaton
megfogalmazódott –, hogy az embereket maga köré gyűjti egy nagy és határtalan
családban. Az üdvösség neve ezért nem más, mint közösség Istennel és az
emberekkel.
Imádság
az Úr napján
