Az aprószentek emléknapja: imádkozzunk mindazokért, akik erőszak áldozataként halnak meg, az anyaméhtől az időskorig.
Mt 2,13–18. A betlehemi gyermekgyilkosság
A keleti és a nyugati egyház egyaránt tiszteli az aprószenteket, akiket Heródes azért mészároltatott le, hogy elpusztítsa Jézust. „Még beszélni sem tudnak, és már Krisztus hitvallói! Még nem képesek harcba szállni, de már győzedelmesen viselik a mártírhalál koszorúját” – énekli az egyik egyházatya. Heródes a gonosz nyers erejét testesíti meg. Szívében gyilkos indulat dúl, melyet fájdalom, sírás, kiáltozás és panasz kísér. Megszállottan ragaszkodik a hatalomhoz, mindenáron meg akarja tartani, semmivel sem igazolható, kegyetlen mészárlásra is képes érte. Heródes a háború kegyetlenségét testesíti meg, amely még ma is oly sok ártatlan életét követeli. Vajon mi szegülhet szembe ezzel a kegyetlenséggel? Az evangélium a szelíd Józsefről beszél nekünk. Semmiféle hatalma nincs, ereje a hitében van. Szenvedélyesen szereti a Gyermeket, ezért ismét hallgat az angyalra: „Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba.” Ez az evangéliumi rész nem csupán a múltról szól, sőt, hihetetlenül aktuális. Hány és hány gyermek leli halálát ma háborúk és konfliktusok elől menekülve, azok kegyetlen közönyétől körülvéve, akiknek a szíve nem indul meg még ezeknek a kicsinyeknek a láttán sem, akiket pedig teljes joggal nevezhetünk „új aprószenteknek”. A gyermekekkel szembeni kegyetlenség szörnyű dolog, ami az egész világot érinti. A keresztényeknek és a jó szándékú embereknek Józsefhez hasonlóan meg kell hallgatniuk az Úr angyalát, és magukhoz kell venniük ezeket a kicsinyeket, hogy megmentsék őket az erőszaktól.
Karácsonyi imádság
