Az ortodox egyházak Szent Szabbászt (†532) ünneplik ezen a napon: ő volt „minden palesztin remetelak archimandritája”.
Iz 26,1–6. Hadd
vonuljon be az igaz és hűséges nemzet
A próféta, aki az Úr által épített városról énekel, arra
buzdítja annak lakóit, hogy a kapuik mindig legyenek nyitva. A város a
befogadás és a különböző realitások békés egymás mellett élésének helye, egy
olyan közeg, amelyben még a szegényeknek is méltányos helyre kell találniuk. A
város eleve többes számú és békés létező. A próféciában megjelenő, mindenkinek,
még a leggyengébbeknek is helyt adó Jeruzsálem szemben áll azzal a várossal,
amely nem lép fel az egyenlőtlenségek ellen, vagy rosszabb esetben még ösztönzi
is azokat. A próféta azt írja: az Úr „letaszította a magasban lakókat, és a
büszke várost megalázta, és földig alázta, a porba sújtotta”. Az a város, amely
nem tesz semmit a gazdagok és a szegények közötti szakadék mélyülése ellen,
olyan város, amelyet maga Isten fog ledönteni. A próféta szava egyben felhívás
is a mai városok számára, hogy döntsék meg azt a sajnos elterjedt szokást, hogy
a gyengéket félrelökik, a szegényeket háttérbe szorítják, az idegeneket távol
tartják maguktól. Ha nem így tesznek, ők maguk is megdőlnek, és a földdel
teszik egyenlővé őket. De az Úr, aki védelmezője a szegényeknek és az
elnyomottaknak, nekik adja a földet örökségül: „A szelídek ellenben uralják a
földet, és élvezik a béke teljességét.” (Zsolt 37,11)
Imádság az egyházért
