Iz 9,1–6; Zsolt 96 (95); Tit 2,11–14; Lk 2,1–14
A karácsonyi evangélium József és Mária utazásáról számol be, amely fölfelé vezetett. Nekünk is „föl” kellene mennünk Betlehembe, ahhoz a barlanghoz, és ott, nekünk is azt mondhatja ma az angyal, amit egykor a pásztoroknak mondott: „Találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket.” Abból a jászolból indul el az új történet, mely a pásztorok egy alázatos és megvetett kicsiny csoportjával veszi kezdetét. Nem tűnik különösebben nagyszabású és fontos történetnek, mégis gyökeresen megváltoztatja a világot. A karácsony azt kéri tőlünk, fogadjuk be a gyermeket, akiről Izajás azt mondja, hogy ő a „Béke Fejedelme”. Ugyan fegyvertelen, mégis „messzire kiterjed majd uralma, és a békének nem lesz vége”. Abban a gyermekben megtestesül mindaz a sok-sok gyermek, akik sírnak a háborúk és az erőszak miatt, s arra kér bennünket, hogy hallgassuk meg azok véget nem érő panaszát, akiknek nincs már a jövőbe vetett bizodalma. Abban a gyermekben összpontosul a megújult és megmentett világ álma. Ahogy Pál apostol írja Titusznak: „Megjelent ugyanis megváltó Istenünk kegyelme minden ember számára”. Igen, ezen az éjszakán – egy embertelen világ éjszakájában – ismét megjelenik a karácsony titka, hogy még erőteljesebben hirdessük az evangélium üzenetét a szegényeknek; hogy az eljövendő béke még kézzelfoghatóbbá váljon.
Fogadjuk be a karácsony titkát! Ne féljünk újjászületni a Gyermekkel. Ne féljünk hagyni, hogy Ő vezessen bennünket. Tegnap este, a jubileumi év kezdetével megnyílt egy ajtó a történelemben, amelyen keresztül Isten visszatér, hogy Jézussal együtt kegyelmét és reményét adja nekünk, hogy megújítsa szívünket és a világ életét. Tőlünk mindössze annyit kér ezen a karácsonyon, hogy szülessünk újjá vele, hogy a szeretetéből élhessünk. Ugyanazt kéri tőlünk, amit egykor a pásztoroktól is, akik miután látták a gyermeket, „hazatértek, dicsőítették és magasztalták az Istent mindenért, amit csak hallottak, és úgy láttak, ahogy tudtul adták nekik”. Eszükbe sem jutott, hogy megvessék. Örömmel befogadták, és rögtön beszélni kezdtek róla: „Amikor meglátták, elmondták, amit erről a gyermekről mondtak nekik.” Befogadták, és emberek pásztorai lettek. Tudatlanok voltak, de új, bölcs szavakat kaptak, hogy továbbadhassák a karácsony örömét, s így velük vette kezdetét az új történet, mely évszázadokon átívelve egészen napjainkig tart. Sokan várják az evangéliumot, hogy újjászülethessenek egy derűsebb életre; sokan várják a közösséget, hogy együtt álmodhassanak a békéről; kopogtatnak az ajtajain, hogy segítséget kérjenek; kinyújtják a kezüket, hogy valaki kézen fogja és elkísérje őket. Az a gyermek válasz a világunkban jelen lévő szeretetvágyra.
Karácsonyi imádság
