Mik 5,1–4; Zsolt 80 (79); Zsid 10,5–10; Lk 1,39–48
Mindjárt itt a karácsony, s a mai evangéliumban Mária Erzsébetnél tett látogatásáról hallhatunk, mely mintha bennünket is arra sarkallna, hogy lépjünk ki saját magunkból, a saját bezártságainkból. Lukács azt írja, Mária „útnak indult, és a hegyekbe sietett”, Júdeába, hogy felkeresse Erzsébetet, akit szintén meglátogatott az Isten. Erzsébet hálával emlegeti fel Isten ajándékát: „Ezt tette hát nekem az Úr…, azokban a napokban, amikor rám tekintett, és ami az emberek előtt szégyenemre volt, attól megszabadított.” Ám attól a bizonyos naptól kezdve Erzsébet öt hónapon át bezárkózott a házába, és egyedül maradt, pedig szüksége lett volna egy találkozásra ahhoz, hogy még jobban felfoghassa, mi történt vele. És íme, Mária meglátogatja. Ő, Erzsébettel ellentétben, nem marad otthon, bezárkózva, hanem útnak indul. A hírt, amelyet kapott, nem zárhatja be a szobájába, nem őrizheti, mint egy titkot a szíve mélyén. Az utazás nem volt könnyű. Ám az Ige – ugyanaz, amellyel Isten a világot teremtette – arra sarkallja, hogy kerekedjen fel, és látogassa meg idős rokonát. A fiatal Mária és az idős Erzsébet találkozásában megláthatjuk annak a képét, ahogyan az evangélium terjed, ahogyan az Egyház megéli evangéliumi küldetését. Mária, méhében az Igével, épp olyan, mint az Egyház, amely arra kapott meghívást, hogy kerekedjen fel, és menjen el a világ számtalan Galileájába, hogy hirdesse a szeretet üdvözítő evangéliumát. Ma ismét sürgető szükség mutatkozik erre az utazásra, erre a látogatásra. Napjainkban egyre jobban megmutatkozik a félelem a találkozásoktól, a másik befogadásától, a sietség, amellyel kerítéseket építünk a magunk védelmére, és falakat emelünk, amelyek elválasztanak, s egyre megszokottabb lesz a bizalmatlanság és a közömbösség. Egy olyan világban, mint ez, még sürgetőbb a „látogatás” evangéliumának hirdetése, különösen akkor, amikor a legszegényebbekkel találkozunk, valamint azokkal, akik egy igazságosabb világ megvalósulására várnak. Mária és Erzsébet, két különböző korú és helyzetű nő, arra hívnak bennünket, hogy legyünk a találkozás, a látogatás, a befogadás, a párbeszéd, az üdvözlés, a barátság és az udvariasság emberei. Egy látogatás mindig átformálja a látogatót is és azt is, akit meglátogatnak. Lukács leírja, hogy amikor Erzsébet meglátta a házába belépő Máriát, „eltelt Szentlélekkel”, a gyermek pedig Mária köszöntése hallatán örömében megmozdult anyja méhében. A két asszony találkozása egy másik találkozásnak, a János és Jézus közöttinek is a nyitánya. Ferenc pápa beszél az ebben a találkozásban rejlő történelmi erőről és kreatív potenciálról. Ez az, amit a vizitáció evangéliuma megmutat számunkra. Ez az oka annak, hogy a ma olvasott evangélium találkozásra, beszélgetésre, befogadásra sarkall, melyekből a szeretet és a közösség új történetei fakadhatnak.
Imádság az Úr napján
