Iz 35,1–10. Keresni
az Urat
A próféta elfogadja az Úr felhívását, hogy legyen bátor, és
ne engedjen a keserű beletörődésnek. Az Úr nem hagyja magára népét, nem akarja,
hogy a világ eseményei olyan zavart okozzanak életében, amit oly gyakran érzünk
mi is napjainkban. A gonosz hatalma, amely a népek történelmében megnyilvánul,
gyakran a lélek olyan elgyengülését idézi elő, melynek tünete a kezek
elernyedése és a térdek roskadozása. A próféta szava reményre hív: Isten
munkálkodik, és népét az üdvösségre vezeti. Természetesen nem minden a mi
kezünkben van, de segíthetünk a világ jobbá tételében, ha hallgatunk az Úrra,
ha hiszünk szavának átformáló erejében. Isten szava valóban átalakítja az
embereket és a történelmet: „Akkor megnyílik a vakok szeme, s a süketek füle
hallani fog. Ugrándozik majd a sánta, mint a szarvas, és a némák nyelve
ujjongva ujjong.” Hogy is ne támaszkodhatnánk Isten ígéretére ezekben a nehéz
időkben, amikor úgy tűnik, hogy a gonosz folyamatosan győzedelmeskedik, remény
és válaszok nélkül hagyva minket? Ha magunk is eltévedtünk, ha utat engedtünk a
háborúk és az igazságtalanság erőszakának, ha már csak a beletörődést érezzük
indokoltnak, ha csak panaszkodni tudunk és esetleg másokat vádolni, íme, mondja
a próféta, eljött az idő, hogy újragondoljuk magunkat, és rábízzuk magunkat
Isten erejére, aki mellettünk áll és erős kézzel vezet minket.
Imádság a szegényekért
