A Szent Péter-bazilika szent kapujának megnyitásával e napon veszi kezdetét a 2025-ös jubileumi év.
2Sám 7,1–5.8b–12.14a.16. Dávid királysága örökre fennmarad
A most olvasott szakaszban az üdvtörténet egy meghatározó pontját szemlélhetjük: a Dávidnak tett ígéretet utódjáról és királyságáról. Az elbeszélés azzal az összehasonlítással kezdődik, ahogy Dávid összeveti saját hajlékát azzal, hogy az Isten jelenlétét jelképező frigyláda még mindig egy sátorban lakozik. Ezért Dávid úgy dönt, hogy templomot épít az Úrnak. A templom hiányát egyebek közt úgy tekintették, mint ami egyértelműen jelzi Izrael vallási alárendeltségét a szomszédos népekhez képest. Nátán próféta lelkesedéssel fogadja, amikor Dávid beszámol neki döntéséről. Isten azonban még azon az éjszakán rácáfol. Az Úr figyelmezteti Dávidot, hogy amint az elmúlt korokban sem kérte, hogy templomot emeljenek neki, úgy tőle sem kéri ezt. Mind ez idáig úgy vezette népét és magát Dávidot is minden vállalkozásában, hogy nem volt állandó hajléka, ahol lakhatott volna. Neki nincsen szüksége falakra. Ha valakinek, hát inkább Izraelnek kellenek, hogy ne feledkezzen el az Úrról. Ezért Isten maga épít hajlékot Izraelnek. A próféta királyi házat jövendöl, olyan királyságot, amely „örökre fennmarad”. Miközben ezt a próféciát olvassuk, ma este, karácsony vigíliáján megnyílik az első szent kapu a római Szent Péter-bazilikában, és ezzel kezdetét veszi a jubileumi év. Jézus születése, amely beteljesíti Izajás ősi próféciáját, ajtót nyit a történelemben, hogy visszaadja az emberi élet értelmét és reményét. S ahogy az angyal hírül adja Máriának: „Nagy lesz ő, és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége.” (Lk 1,32–33)
Imádság az Úr anyjával, Máriával
