Hálaadás az Úrnak az elmúlt évért
1Jn 2,18–21. Elérkezett az utolsó óra, a döntés ideje
A naptári év végéhez érkeztünk. János első levele azzal a kijelentéssel kezdődik, hogy „itt az utolsó óra”. Az Egyház egyik régi hagyománya arra buzdít, hogy énekeljük a Te Deumot, a régi hálaadó éneket a napokért, amelyeket az Úr adott élhetnünk. Ne feledjük, az idő nem egy jelentőség nélküli dimenzió az emberi létezés számára, és életünk napjai nem tartanak örökké. A napok és az évek elmúlnak, és nekünk nem szabad ezeket elpazarolni, eltékozolni, hanem Isten és embertársaink jelenlétében kell őket megélni. Ugyanis a történelem nem egy üres burok: üdvösségünk beteljesedésének helyszíne, a hely, ahol kemény csaták zajlanak a jó, a rossz, a szeretet szabadsága és a bűn szolgasága között. János külön hangsúlyt helyez erre a csatára, felidézve az Antikrisztussal azonosított hamis próféták jelenlétét. Az újszövetségi nyelvezetben a kijelentés, miszerint „itt az utolsó óra”, nem azt jelenti, hogy elközelgett a történelem vége, hanem inkább azt, hogy eljött a döntés ideje, amikor véglegesen határoznunk kell Jézus és az evangélium mellett. A mai világot igazságossá és békéssé formálni: erre vagyunk meghívva. János szomorúsággal említi, hogy a hamis próféták „közülünk mentek ki, de nem voltak közülünk valók”. Őket „nem kente föl a Szent”, nincs meg bennük Jézus Lelke. Valóban: nem elegendő fizikailag a hívők közösségébe tartozni, a neki életet adó Lelket is be kell fogadni, bensőnknek is be kell vonódnia. Ez történik, amikor a birtokunkban van a „tudás”, vagyis az evangélium bölcsessége. Most, amikor véget ér ez az év, s egy új kezdődik, köszönjük meg az Úrnak az időt, amely nekünk adatott, és kérjük segítségét, hogy az új évben az ő igéje vezéreljen bennünket, s az legyen lépteink világossága.
Karácsonyi imádság
