Ter 3,9–15.20;
Zsolt 98 (97); Ef 1,3–6.11–12; Lk 1,26–38
Isten pedig a
hatodik hónapban elküldte Gábriel angyalt Galilea városába, amelynek Názáret a
neve, 27egy szűzhöz, aki el volt jegyezve egy férfival. A neve
József volt, Dávid házából, a szűz neve meg Mária. 28Bement
hozzá az angyal, és így szólt: »Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van
teveled.« 29Őt zavarba ejtette ez a beszéd, és elgondolkodott,
hogy miféle köszöntés ez. 30Az angyal pedig folytatta: »Ne
félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. 31Íme, méhedben
fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni. (Iz 7,14) 32Nagy lesz
ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak
trónját, 33és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és
királyságának nem lesz vége«.
(2 Sám
7,13; Iz 9,6) 34Mária erre így szólt az angyalhoz: »Miképpen
lesz ez, hiszen férfit nem ismerek?« 35Az angyal ezt felelte
neki: »A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged; s
ezért a Szentet, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni. 36Íme,
Erzsébet, a te rokonod is fiat fogant öregségében, és már a hatodik hónapban
van, ő, akit magtalannak hívtak, 37mert Istennek semmi sem
lehetetlen«. (Ter 18,14; Jób
42,2) 38Mária erre így szólt: »Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen
nekem a te igéd szerint.« És eltávozott tőle az angyal.
A Teremtés könyvének ez a szakasza Ádám és Éva történetét
meséli el, akik inkább hallgattak a kígyó szavára, mint Istenére. Ez a drámai
történet fölfedi annak a bűnnek a titkát, amelyet eredendőnek szokás nevezni,
mert ezzel veszi kezdetét minden rossz. Ez a bűn az Istennel vetélkedő gőg
bűne: „olyanok lesztek, mint az Isten”. Igen, a gonosz kezdettől fogva arra
bujtogatja az embert, hogy saját magát állítsa piedesztálra. Ezért támad az
emberek között megosztottság, igazságtalanság, gyűlölet, rombolás, konfliktus
és háború. A kísértő továbbra is beférkőzik az emberi szív legrejtettebb
zugaiba, hogy a kötelékek megszakadjanak, és megsokasodjon az ellenségeskedés.
De íme, itt van Mária és az ő titka, melyet ezen a napon szemlélünk, s amely
már a fogantatásában megmutatkozik. Ez a fiatal nő (aki felidézi annak az
asszonynak a képét, aki rátipor az Évát bűnre csábító kígyó fejére) mentes az
eredendő bűntől, vagyis az Istennel való vetélkedésre hívó, másokat semmibe
vevő önhittségtől. Vele megszakad az a tragikus láncolat, amely az embereket az
erőszak és a halál karmaiba taszítja.
Az eredendő bűn nélkül fogant Máriával új fejezet kezdődik
az emberiség történelmében: az Istennel való barátság korszaka, mely még annál
is szebb, mint amiben az ősszülőknek részük volt. Ádám és Éva kegyelmet nyertek
Istentől, hiszen felruházta őket, miközben elhagyták az Éden kertjét, és
elindultak a történelem hidege felé. Mária is kegyelmet talált Istennél, hiszen
ő fogadhatta méhébe Isten Fiát, majd kísérhette el egészen a keresztig. Bizony:
a fiúi szeretet megvédelmezte az anyát. A bűntől védve maradt Mária
misztériuma, amelyet ezen a napon szemlélünk, nem áll távol magának az
Egyháznak, a hívők közösségének misztériumától. Annak a szeretetnek a
misztériumától, amelyet Isten a világon mindenütt jelen lévő Egyház iránt érez.
Ma Mária misztériumában az Egyháznak, a hívők közösségének misztériumát
szemléljük. Bár a tagjai bűnösök, az Egyház, akárcsak Mária, arra kapott
meghívást, hogy meghallja az angyal szavát, és igennel feleljen rá. Úgy
érezhetjük, az angyal szava hozzánk is szól: „Ne félj, Mária! (…) Istennél
semmi sem lehetetlen.”
Imádság az Úr napján
