Iz 48,17–19. Bárcsak ügyeltél volna törvényemre!
Mindannyian megtapasztaljuk, mint Izrael akkor, hogy milyen nehéz az élet, ha Istentől távol éljük. Ezt elsőként a leggyengébbek, a szegények tapasztalják meg, akik az élet peremére dobva és elhagyatva kénytelenek élni. Isten közel van népéhez, elkíséri őket, és kéri, hogy ismerjék fel és szeressék őt. De ha megszokjuk, hogy Isten jelenlétének tudata nélkül élünk, akkor könnyen szürke és erőszakos életmódba zuhanunk. És íme, az Úr ismét szól hozzánk: „Bárcsak ügyeltél volna törvényemre, akkor boldogságod hasonlítana a folyóhoz, és igazságosságod a tenger hullámához.” Vissza kell térnünk Isten szavának hallgatásához, s hogy meglássuk az Úr jelenlétének jeleit napjainkban, közösségeinkben, társadalmainkban, hagyva, hogy az Úr vezesse lépteinket. Ő fog minket hatékonyan a szeretet és a béke útjára terelni. Igéjén keresztül, amelyet nem szűnik meg küldeni nekünk, az Úr továbbra is szól hozzánk, hogy felismerjük az ő útját napjainkban: „Én az Úr, a te Istened tanítalak arra, ami jámborrá tesz, ami arra az útra vezet, amelyen járnod kell.” Ha hűségesen hallgatjuk az Igét, az áldás lesz az életünkre nézve.
A Szent Kereszt imádsága