Damaszkuszi Szent János szerzetes és egyházatya ünnepe: Damaszkuszban élt a 8. században; javait szétosztotta a szegények között, és belépett a Jeruzsálem közelében lévő Szent Szabbász-kolostorba. Imádság a szíriai keresztényekért
Iz 25,6–10a. Az Úr
lakomát készít minden népnek
Az üdvösséget az Úr által a Sion hegyén minden nép számára
készített lakoma képe jeleníti meg. Ez az a prófécia, amelyet ebben az adventi
időszakban kapunk, hogy az üdvösségre ne egyénileg gondoljunk, mintha az csak
önmagunkra vagy a magunk csoportjára vonatkozna, hanem egyetemes értelemben. E
lakoma próféciájával szemben megrázó az a szomorú és kegyetlen kirekesztés,
hogy oly sokan nemcsak a „zsíros, legjava falatból”, hanem a gazdagok
asztaláról lehulló morzsákból is kirekesztődtek, ahogyan Jézus a szegény
Lázárról szóló példázatban mondja majd. A globalizáció, bár sokaknak hozott
előnyöket, még nem szélesítette ki eléggé a lakoma asztalát ahhoz, hogy
mindenkinek része lehessen benne. Az Úr azért küldi fiát, hogy beteljesedjen ez
a prófécia: senki sem üdvözül önmaga erejéből, és mindenekelőtt nincs üdvösség
csak egyeseknek. Maga az Úr készíti el saját kezével mindenkinek, ahogy a
próféta mondja: egy lakoma minden nemzet számára, hogy mindenki megízlelhesse
az Istennel és az emberek között lévő közösség édességét. Jézus is – e prófétai
hagyományt ismerve – a mennyek országának vízióját mint lakomát fogja újra
bemutatni (Lk 14,15–24), amelyre Isten meghívja „a szegényeket, bénákat,
sántákat, vakokat”. És a Jézus által elbeszélt lakomáról a gazdagok lesznek
azok, akik hiányoznak, de nem azért, mert kizárják őket, hanem mert ők maguk
nem hajlandók részt venni benne. Az Ország lakomája azonban nem csak az idők
végén jön el. Az Úr már most is munkálkodik. Az ő lakomáján azonnal eltűnik a
bánat „fátyla”, amely a föld legkisebbjeit takarja.
Imádság a szentekkel
