A Santa Maria in Trastevere-bazilikában ma a békéért imádkoznak.
Szám 24,2–7.15–17b. Bileám látomása
Bileám története rendkívüli jelentőséggel bír. Balak, Moáb királya, Izrael ellensége azért hívatta Bileámot, hogy átkozza meg Izraelt, de az éppen ellenkezőleg: megáldotta. A balsors prófétája Isten színe előtt a remény prófétájává válik, ahogy a szövegben olvassuk: „Ahogy Bileám fölemelte tekintetét, s elnézte (...) Izraelt, rászállt az Isten lelke”, és megáldotta Izraelt. Isten szava ugyanis elhúzza a fátylat a szemünk elől, és segít világosan látni a valóságot. Bileám valójában nem is Izrael prófétája volt, Isten mégis kinyilatkoztatta magát neki is, és segítette, hogy mélységeiben ismerje meg, vagyis Isten világosságánál tudja értelmezni a történelmet. A Lélek – tudjuk jól – ott fúj, ahol akar. Ferenc pápa ezért gyakran buzdít, hogy éljünk nyitott szemmel és nyitott füllel, hogy fölismerjük Isten jeleit, és meghallgassuk azok bölcs szavait is, akik „nem közülünk valók”. Bileám szavai arra emlékeztetnek bennünket, hogy vannak olyan emberek, akik azért szólalnak meg, mert Isten igéje titokzatos módon eljutott hozzájuk, és számunkra addig ismeretlen bölcsességgel látják a történelmet. Ezért meghatározó a találkozás és a párbeszéd mindenkivel, a többi kereszténnyel, más vallások híveivel, minden jóakaratú emberrel, hogy bennük és velük is befogadjuk, ahogy az egyházatyák nevezték, az „Ige magvait”, amelyeket a Szentlélek az emberek szívébe helyezett. Mindenkivel őszinte párbeszédet kell folytatnunk: ez elengedhetetlen ahhoz, hogy képesek legyünk megérteni a kort, amelyben élünk, és együtt keressünk megoldásokat a békéért.
Imádság a békéért
