Xavéri Szent Ferenc (†1552) emléknapja: jezsuita misszionárius volt Indiában és Japánban.
Iz 11,1–10. Az Úr lelke nyugszik rajta
A prófétai
jövendölés szorosan kapcsolódik a 7. és 9. fejezethez, amelyek egy gyermek
születését hirdetik, aki Dávid leszármazottja, az Emmánuel, az „Isten, aki
velünk van”. A rabszolgaság állapota Izrael népét egy kiszáradt fatörzshöz
tette hasonlóvá: a virágzó jövő reménye kialudt. De itt van a prófécia, amely
legyőzi a jelen szomorúságát: „Vessző kél majd Izáj törzsökéből, hajtás sarjad
gyökeréből.” A kiszáradt törzsből hajtás fakad. Ez még csak egy kis rügy.
Emberi mértékkel mérve nincs nagysága, és mégis már erős nedvek keringenek
benne, mert Isten Lelke élteti. „Az Úr lelke nyugszik rajta: a bölcsesség és az
értelem lelke; a tanács és az erősség lelke; a tudás és az Úr félelmének
lelke”. A Lélek hat ajándékának felsorolása e „magonc” rendkívüli erejére utal,
olyan erőre, amely nem zárul önmagába: átadódik mindazoknak, akik beléje
oltatnak. Ebbe a kis „magoncba” beoltva mi is megkaphatjuk a Lélek ajándékait,
és lelki emberekké válhatunk: a Lélek fénye által megvilágított szemünk
kifürkészi az „idők jeleit”, és arra irányít bennünket, hogy napjainkat Isten
igazságára hangoljuk. A báránnyal együtt lakó farkas, a gödölye mellett fekvő
párduc, a kisgyermek által terelgetett, együtt legelésző borjú és fiatal
oroszlán képei több mint beszédesek. A népek békés együttélésének álma ez,
amibe a Lélek bepillantást enged, és amit erejével segít majd megvalósítanunk.
Imádság az Úr anyjával, Máriával
