Sir 48,1–4.9–11b. Illés vissza fog térni
Adventi utunk derekán Sirák fia könyvének egy szakaszát olvasva Illés próféta alakjával találkozunk: „Ekkor, mint a tűzvész, Illés próféta jött, kinek szava lángolt, mint az égő fáklya.” Isten népe megkeményítette a szívét, és az Istennel való szövetségtől távol álló viselkedéshez való megrögzött ragaszkodás bűnébe süllyedt. Ez a történet nemcsak az ókori Izraelről szól, hanem rólunk is. Föl kell tennünk magunknak a kérdést, miért nem hagyjuk, hogy az Úr mindig új dolgokat sugalló szava megérintse a szívünket. Ha Isten szavát hittel hallgatjuk, egyre jobban feltárja előttünk álmát. Jól mondta Szent XXIII. János pápa azoknak, akik profetikus látásmódja miatt bírálták: „Nem az evangélium változik, hanem mi értjük meg jobban.” Ha az evangélium már nem lep meg minket, ha nem változtatja meg a szívünket, az azért van, mert szívünk megkeményedett, mert magunkba fordultunk, csak saját magunkat tartottuk szem előtt. Így azonban elszalasztjuk az alkalmat, hogy elcsodálkozzunk az életnek azon a rendkívüli újdonságán, amelyet Isten szava hirdet. Illés az Isten szava, melyet az Úr visszhangoztat fülünkben ebben a nagy megújulásokra olyannyira rászoruló korban. Az igehirdetés korunkban is „tüzet hoz le háromszor az égből” az emberek szívébe. Vagy talán nincs olyan tűz, amely fellángolna, és az „apák szívét fiaikhoz” fordítaná? Ez az a tűz, amelyet az evangélium hallgatása lobbant lángra, és boldogok vagyunk, ha hagyjuk, hogy a próféciának ez a tüze magával ragadjon bennünket.
Előesti imádság