Ter 1,20–2,4. Isten megteremtette az embert, saját képmására
Mondá még az Isten: Hozzanak elé a vizek csúszómászó élő lényeket és szárnyasokat a föld felett, az ég erőssége alatt.
21És
teremte Isten nagy czethalakat és minden élő és mozgó lényt, melyeket a
vizek eléhoztanak fajaik szerint, és minden szárnyas állatot neme
szerint. És látá Isten, hogy jó.
22És megáldá azokat, mondván: Növekedjetek és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit; és a madarak sokasodjanak a földön.
23És lőn este és reggel, ötödik nap.
24Mondá
még az Isten: Hozzon elé a föld élő lényeket nemeik szerint, barmokat
és csúszómászó állatokat és földi vadakat fajaik szerint. És úgy lőn.
25És
alkota Isten földi vadakat fajaik szerint, és barmokat és a földnek
minden csúszómászó állatát neme szerint. És látá Isten, hogy jó,
26és
mondá: Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra, ki
uralkodjék a tenger halain és az égi madarakon és vadakon és az egész
földön és minden csúszómászó állaton, mely mozog a földön.Móz. I. 5,1 9,6 Kor. I. 11,7 Kol. 3,10
27És teremté Isten az embert az ő képére; Isten képére teremté őt, férfiuvá és asszonynyá teremté őket.Sirák 17,1 Máté 19,4
28És
megáldá őket Isten, és mondá: Növekedjetek és sokasodjatok, és
töltsétek be a földet, és hajtsátok azt birodalmatok alá, és
uralkodjatok a tenger halain és az égi madarakon és minden állatokon,
melyek mozognak a földön.Móz. I. 8,17 9,1
29És
mondá Isten: Ime nektek adtam minden maghozó füvet a földön, és minden
fákat, melyeknek nemök szerint magvok vagyon önmagokban, hogy legyenek
eledelűl nektekMóz. I. 9,3
30és
a föld minden állatainak és az ég minden madarainak és mindennek, a mi
mozog a földön, és miben élő lélek van, hogy legyen eledelökre. És úgy
lőn.
31És láta Isten mindent, a mit alkotott vala, és igen jók valának. És lőn este és reggel, hatodik nap.Sirák 39,21 Márk 7,37
1Elvégeztetének tehát az egek és a föld, és azoknak minden ékessége.
2És
befejezé Isten a hetedik napon munkáját, melyet alkotott vala; és
megnyugovék a hetedik napon minden munkájától, melyet véghez vitt vala.
3És
megáldá a hetedik napot, és megszentelé azt: mert azon szűnt vala meg
minden munkájától, melyet teremtett Isten, hogy elvégezze.Móz. II. 20,11 31,17 Móz. V. 5,14 Zsid. 4,4
4Ez az ég és föld eredete, mikor azok teremtettek, az napon, melyen alkotta az Úr Isten az eget és földet,
A teremtés első elbeszélésének második részénél tartunk, mely a férfi és a nő teremtésével végződik, s a szombat elrendelésével. Az egész elbeszélés e felé az utolsó rész felé mutat. Az ember megteremtésével Isten nagy és ünnepélyes döntést hoz, ahogy azt a többes szám használata is mutatja: „Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá... Isten megteremtette az embert... férfinak és nőnek teremtette őket.” Vegyük észre rögtön Isten választását: az emberi lény (az „ember” szó héberül nem a férfit jelenti, hanem az emberi lényt, aki a porból vétetett) magán hordja Isten képét, vagyis nagy méltósággal bír. Hogy „férfinak és nőnek” lett teremtve, az egyszerre jele a különbözőségnek és az egyenlőségnek. Úgy is fogalmazhatnánk: csak együtt hasonlítunk Istenre. Nincs olyan, hogy csak férfi vagy csak nő: csak a személy létezik, akinek szüksége van a másikra, s mindketten Istenhez hasonlatosak. Az isteni áldás különleges kapcsolatba helyezi az emberi személyt az Úrral, aki rábízza a teremtés feletti uralmat, amely sosem abszolút uralom, mivel minden Istentől függ, s nem az embertől. Az ember teremtése ezzel a megállapítással zárul: „Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott.” Istentől csak jó származik, rossz nem – az a gonosz műve lesz. S Isten olyannyira örömét leli az ember létezésében, hogy azt mondja rá: „nagyon jó”, nem egyszerűen csak „jó”, ahogy a többi teremtmény. A teremtés kiteljesedését azonban nem a férfi és a nő jelentik, hanem a szombat: „Isten megáldotta és megszentelte a hetedik napot...” Isten három cselekedetet visz végbe a hetedik napon: először is befejezi a teremtést, majd megáldja és megszenteli a hetedik napot. Mit jelent ez? A szombat nélkül, amelyik napon az ember elismeri és dicséri Isten alkotását, a teremtés nem teljes, hiányzik belőle valami létfontosságú. Fontos, hogy megértsük a szombat jelentőségét a zsidók, s a vasárnapét a keresztények számára: ha a férfi és a nő nem ismerik el Isten alkotását, s nem vesznek arról tudomást, a teremtésből egy alapvető dolog fog hiányozni, amely nélkül nem lehet teljes. A férfi és a nő nem arra lett teremtve, hogy önmagába zárkózzék, hanem hogy megnyíljon Isten előtt, az ő ideje és az ő szeretetterve előtt. Ezért Isten nemcsak megáldja a hetedik napot, ahogy azt a férfival és nővel tette, hanem meg is szenteli azt, vagyis Isten napjává teszi az ember idejében.
Imádság az Úr anyjával, Máriával
