Zsid 12,1–4. Tanúk sokasága vesz körül
1Azért mi is, akiket a
tanúknak ilyen nagy felhője vesz körül, tegyünk le minden terhet és a
minket környező bűnt, kitartással fussuk végig az előttünk álló
küzdőpályát.
2Tekintsünk
fel a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra, aki az eléje tárt öröm
helyett keresztet szenvedett, nem törődve a gyalázattal; és Isten
trónjának jobbján ül.
(Zsolt 110,1)
3Gondoljatok
tehát őrá, aki a bűnösök részéről maga ellen ilyen nagy ellentmondást
szenvedett el –, hogy el ne lankadjatok, és lelketekben ne csüggedjetek.
4Mert még nem álltatok ellen véretek ontásáig a bűn ellen vívott harcban,
Miután bemutatta a hit tanúságtevőinek hosszú történetét, a Zsidóknak írt levél szerzője egyenesen a közösséghez fordul, és arra biztatja őket, hogy ne érezzék elhagyatottnak magukat, hiszen ők is a hit és az üdvösség e hosszú történetének részesei. Sőt, a híveknek ezt a közösségét a „tanúknak (...) felhője” övezi, akik támogatják és biztatják őket, hogy továbbra is járjanak a hit útján, Jézus tanítványainak útján. A szerző a futóverseny Szent Pál számára is oly kedves képét idézi fel, hogy a keresztényeket arra biztassa, továbbra is nagylelkűen folytassák a hitért vívott harcot. S ahogyan ez minden versenyen történik, elengedhetetlen, hogy a versenyzők megszabaduljanak minden felesleges súlytól, a bűn minden béklyójától, és tekintetüket egyenesen a célra, Jézusra, a „hit szerzőjére és bevégzőjére” szegezzék. A keresztény ember Krisztus utánzására kapott meghívást. Ebben az értelemben mindig tanítvány marad, vagyis hívő, aki életének minden szakaszában hallgatja és követi a mestert. A tanítvány ezért hallgat az idő sürgetésére, nem késlekedik, nem habozik, nem halogat. Tudja, hogy minden életszakasznak megvan a maga alkalmas, kiemelkedő pillanata, amit nem szabad elszalasztani. Ezért kitartóan siet előre. A levél örömről és keresztről beszél. Ellentmondásosnak tűnik, de valójában a keresztény ember igaz öröme csakis a fájdalom és a szenvedés sebein keresztül valósulhat meg; nem kerülheti el, hogy megérintse Jézus sebeit. A levél írója világossá teszi, hogy Jézus követésével együtt jár a kereszt is, vagyis el kell fogadni az ellenségeskedést és a fenyegetéseket is ahhoz, hogy végül elérjünk a mennyei hazába. A hívőknek ezért soha nem szabad levenniük tekintetüket Jézusról: „Gondoljatok őrá, aki a bűnösök részéről ekkora ellentmondást viselt el, hogy ne lankadjatok, és bensőleg el ne csüggedjetek.” (12,3)
Imádság az Úr anyjával, Máriával
