Zsid 11,1–2.8–19. Ábrahám hitből engedelmeskedve elindult
1A hit pedig alapja annak, amit remélünk, bizonyítéka annak, amit nem látunk.
2A régiek erről tettek tanúságot.
(Ter 6,13-22)
8A
hite által engedelmeskedett az, akit Ábrahámnak hívnak, hogy
elköltözzék arra a helyre, amelyet örökségül kellett kapnia.
Elköltözött, bár nem tudta, hová megy.
(Ter 12,1.4)
9Mivel
hitt, azért tartózkodott az ígéret földjén, mint idegen földön,
sátrakban lakvaIzsákkal és Jákobbal, az ígéretek társörököseivel;
(Ter 26,3}<fs)
10várta ugyanis a szilárd alapokon álló várost, amelynek Isten az építője és alkotója.
11Mivel
hitt, azért nyert még a meddő Sára is erőt magzat foganására, még
idején túl is, mert hűségesnek hitte azt, aki az ígéretet tette.
12Ezért származtak egy embertől – és pedig egy ereje vesztettől – olyan sokan, mint az ég csillagai, és mint a tengerpart megszámlálhatatlan homokszemei.
(Ter 22,17)
13Ők
mindannyian hitben haltak meg, anélkül, hogy beteljesültek volna rajtuk
az ígéretek. Csak messziről szemlélték és üdvözölték azokat, és
megvallották, hogy zarándokok és jövevények a földön.
14Mert akik így beszélnek, azt jelzik, hogy hazát keresnek.
15Ha ugyanarra gondoltak volna, amelyből kiköltöztek, lett volna még idejük visszatérni,
16ők
azonban egy jobb haza felé törekszenek, a mennyei felé. Ezért Isten nem
szégyelli, hogy őt az ő Istenüknek hívják, hisz várost készített nekik.
17Mivel hitt, azért ajánlotta fel Ábrahám Izsákot, amikor próbára tétetett; felajánlotta egyszülöttjétő, aki az ígéreteket kapta,
(Ter 22,1-2}<fs)
18mikor azt mondták neki: »Akik Izsáktól származnak, azokat hívják majd utódaidnak«.
(Ter 21, 12G)
19Azt tartotta ugyanis, hogy Isten képes bárkit a halottak közül is feltámasztani; ezért fiát – előképül – vissza is nyerte.
A levél a hit hosszú történetén kalauzolja végig az olvasót, a legkorábbi időktől kezdve, hogy ő is e történet résztvevőjének érezze magát. A hosszú felsorolás segít, hogy az olvasó befogadhassa ennek a történetnek a gazdagságát, és soha ne akarjon elszakadni tőle. A hit nem valamiféle elvont gyakorlat, hanem „a remélt dolgok biztosítéka, a nem látható dolgok bizonyítéka”. A hit annak bizonyossága, hogy már mostantól egy „jobb haza” birtokosai vagyunk, és oda igyekszünk (11,13.16). Sőt, a hit által oly mértékben birtokoljuk azt, amiben remélünk, hogy az már önmagában is bizonyítékul szolgál arra, amit nem láthatunk. Egyébként pedig „a hitből ismerjük meg, hogy a világot az Isten szava alkotta, vagyis a látható a láthatatlanból lett” (2. v.) – jegyzi meg a szerző. A látható dolgokat, a teremtett világot és ennek a világnak a történéseit Isten szava alkotta, amely ugyan láthatatlan, mégis olyan erővel bír, hogy látható és láthatatlan dolgokat alkot a földre, azaz a teljes történelmet a maga esemény- és érzelemgazdagságával. A hívők történetét a hit indította el, kezdve Ábelével, aki értékesebb áldozatot ajánlott fel Istennek, mint Káin. Ezek után Hénoch következik, majd Noé, s eljutunk Ábrahámig, akinek történeténél a levél hosszabban elidőzik. Ábrahám nem más, mint a hit embere, sőt, minden hívő atyja, aki készségesen engedelmeskedett Isten hívó szavának, elhagyta szülőföldjét, hogy elmenjen arra a földre, amit Isten neki ígért. Nem vakon döntött, hanem Isten szavának erejére alapozva. Ábrahám hitéből „annyian származnak, mint az égen a csillag, vagy mint a tengerpart megszámlálhatatlan fövenye”, tehát mindazok a hívők, akik Istenre bízzák magukat, és várnak arra a hazára, amelyet megígért nekik, s amelyet már most megízlelhetnek. Számukra az Úr szilárd alapokon nyugvó várost készített. A keresztények ezért, ahogy a Diognétoszhoz írt levélben olvassuk, „saját hazájukban laknak, de mégis jövevényekként; mindenben részt vesznek polgárokként, de mindent elviselnek mint idegenek; bárhol, idegenben is otthon vannak, de minden haza idegen számukra”.
Előesti imádság