Sir 5,1–8. Ne halogassuk a megtérést
1Ne bizakodj a vagyonodban,
és ne mondd: „Jut nekem elég a megélhetésre!”
2Ne hagyatkozz a saját erődre,
ne kövesd szíved vágyait,
3és ne mondd: „Be hatalmas vagyok!”
vagy: „Bármit is teszek, ki bír velem?”
mert Isten kemény bosszút áll.
4Ne mondd: „Vétkeztem, és mi bántódás ért engem?”
mert a Magasságbeli hosszantűrő megtorló!
5Ha bocsánatot nyertél is bűnödért, ne légy félelem nélkül,
és ne halmozz vétket vétekre;
6ne mondd: „Nagy az Úr irgalma,
és megbocsátja bűneim sokaságát”,
7mert könnyen hajlik irgalomra és haragra egyaránt,
s a bűnösökre haragja várakozik.
8Ne késlekedj megtérni az Úrhoz,
és ne halaszd azt napról napra,
Ebben a szakaszban egy egész sor tiltást találunk. Gyakori módja ez annak, ahogy Isten szava meg akarja szólítani az olvasót, különösen is a bölcseleti könyvekben. Egyik-másik parancsolat is ilyen, amelyet Mózes öt könyvének törvényeket közlő szakaszaiban találunk. Ez a szakasz egy korábban is elhangzott meghívással kezdődik, amely a gazdagságra vonatkozik: „Sose hagyatkozz a vagyonodra”. A 8. versnél már így jelenik meg ugyanez: „Ne hagyatkozz csalfán szerzett kincseidre”. A Biblia gyakran óva int bennünket attól, hogy a vagyonba, gazdagságba vessük bizalmunkat. Maga Jézus is figyelmezteti erre tanítványait, s egészen addig megy, hogy a boldogságmondásoknál ezt közli: „jaj nektek, gazdagok” (Lk 6,24). A gazdagságban való bizakodással egyenesen összefügg a gőgösség („elég vagyok magam magamnak”), ami arra késztet, hogy biztonságban érezzük, s arrogáns módon mindenki felett állónak higgyük magunkat: „Ne kérdezd hencegve: »Ki parancsol nekem?«” Ez a célzás azokra az alkalmakra vonatkozik, amikor a bűnt normális, súly és következmények nélküli dologként fogjuk fel: „Ne mondd: »Vétkeztem, és mi bántódás ért?«” Így még Isten bocsánata is magától értetődőnek, természetesnek tűnik, egyfajta ingyenes felmentésnek. Van, hogy egészen megszokjuk a bűnt, annyit követünk el mi magunk is, és azt gondolva: ugyan, mégis mi történhet? Sirák fia könyvében azonban ott a figyelmeztetés: „Halogatás nélkül térj hát az Úrhoz, megtérésed napját ne halaszd későbbre.” A megtérést halogatni önbecsapás, de sajnos könnyű azt ismételgetni, hogy mindig van még idő. Amikor Isten szava megszólít bennünket, nem szabad halogatnunk, különben magunknak ártunk vele, és elutasítjuk a lehetőséget, melyet az Úr ajánl fel nekünk arra, hogy átformáljuk az életünket.
Imádság az egyházért
