Ter 6,5–8; 7,1–5.10. Az emberek gonoszsága fájdalommal tölti el Istent
5Amikor azonban az Úr látta, hogy nagy az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve minden gondolata folyton gonoszra irányul, 6megbánta az Úr, hogy embert alkotott a földön, és mélyen bánkódva szívében 7így szólt: „Eltörlöm a föld színéről az embert, akit teremtettem, az embert és a jószágot, a csúszómászót és az égi madarat, mert bánom, hogy alkottam őket!”8Noé azonban kegyelmet talált az Úr előtt.
*Isten gondoskodik Noéról9Noé nemzetségének története a következő. Noé igaz és tökéletes ember volt nemzedékében: Istennel járt. 10Három fiút nemzett: Szemet, Kámot és Jáfetet.
11A föld azonban megromlott Isten előtt, és telve volt gonoszsággal. 12Amikor aztán látta Isten, hogy a föld megromlott – mert romlott útra tért minden test a földön –, 13azt mondta Noénak: „Elérkezett a vége minden testnek előttem: megtelt a föld gonoszsággal általuk, s én elpusztítom őket a földről.
14Készíts magadnak bárkát cédrusfából – kamrákat készíts a bárkában –, és kend be szurokkal belülről, kívülről. 15Így készítsd el: háromszáz könyök legyen a bárka hossza, ötven könyök a szélessége, és harminc könyök a magassága. 16Készíts ablakot a bárkára, s attól egykönyöknyire legyen a teteje; a bárka ajtaját pedig oldalt helyezd el; alsó, középső és felső fedélzetet készíts benne.
17Mert íme, én az özön vizeit hozom majd a földre, hogy megöljek minden testet, amelyben az élet lehelete van az ég alatt; minden, ami a földön van, elvész. 18Veled azonban szövetséget kötök: menj be majd a bárkába, te, és veled a fiaid, a feleséged és a fiaid feleségei. 19Vigyél be a bárkába minden állatból, minden testből kettőt-kettőt, hímet és nőstényt, hogy életben maradjanak veled. 20A madárból, faja szerint, a lábasjószágból, faja szerint, s a föld minden csúszómászójából, faja szerint. Mindenből kettő-kettő menjen be majd veled, hogy életben maradjon. 21Végy magaddal minden eledelből is, ami ennivaló, s hordd be magadhoz, hogy eleségül legyen neked és nekik.”
22Meg is tette ezt Noé. Mindent megtett úgy, ahogy Isten megparancsolta neki.
A bibliai szerzők tisztában vannak azzal, hogy a rossz nem Isten, hanem az ember műve. A gyűlölet, a bosszú és a gőgösség érzésének bölcsője nem más, mint az emberi szív legmélye. Már a Teremtés könyvének első fejezeteiből egyértelműen kitűnik, mennyire átjárja az erőszakosság az emberi történelmet, szembefordítva az embereket egymással. Az élet minden területét megmérgezi az emberek gonoszsága, annyira, hogy „megbánta az Úr, hogy embert teremtett a földön és bánkódott szívében”. Még a Teremtő szíve is megszakad, látva az emberek és népek között egyre terjedő erőszakosságot. Az erőszak lehetetlenné teszi az együttélést, és a kezdeti káoszba löki vissza magát a teremtést. Ez az özönvíz. Nem Isten büntetése, hanem az emberek közt elharapódzó erőszak következménye, amely a teremtés előtti világ zűrzavarába taszít vissza. Olyan kép ez, amely erős és nagyon is aktuális üzenetet közvetít felénk. Elég, ha a háborúkra és azok következményeire gondolunk; vagy a teremtett világ vagy az emberi természet ellen elkövetett erőszakra és annak következményeire, mint maga a világjárvány, amely a természeten esett erőszak következményeként jelent meg. A Szentírásnak ez a szakasza felvázolja a világ mai helyzetének néhány vonását is, amelyben az erőszak immár az élet törvénye lett: a találkozás és a párbeszéd helyett az emberek bizalmukat az erő törvényébe vetik, így akarják megoldani a konfliktusokat, és elindulni a béke útján. Az istenhívők, ahogy Noé is, arra kaptak meghívást, hogy Istennel járják útjukat, és Őt hallgassák, hogy képesek legyenek legyőzni a gonoszt és eltávolodni a romboló erőszaktól.
Imádság az Úr anyjával, Máriával
