A Santa Maria in Trastevere-bazilikában ma a betegekért imádkoznak.
Zsid 11,32–40. Az ígéret földje felé
32És kit említsek
még? Kifogynék az időből, ha beszélnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról,
Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról,
33akik, mivel hittek, legyőztek országokat, igazságosságot cselekedtek, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be,
34elfojtották
a tűz erejét, megmenekültek a kard élétől, felgyógyultak betegségükből,
diadalmaskodtak a harcban, megfutamították az idegenek táborát;
35asszonyok
feltámadás által visszanyerték halottaikat. Másokat viszont kínpadra
vontak, akik nem fogadták el a szabadulást, hogy jobb feltámadást
nyerjenek,
36mások meg gúnyt és megvesszőzést szenvedtek, ezenfelül még bilincseket és börtönt is;
37megkövezték,
szétfűrészelték, kardélre hányva megölték őket, szerte bujdostak juhok
és kecskék bőrében, szűkölködve, szorongatást szenvedve, nyomorogva,
38akikre nem volt méltó a világ, sivatagokban bolyongtak, hegyek közt, barlangokban és a föld üregeiben.
39És mindezeken, akiket hitük tanúságtétele igazolt, nem teljesült be az ígéret,
40mert számunkra Isten valami jobbat rendelt, s ők nélkülünk nem juthattak el a tökéletességre.
A Zsidóknak írt levél szerzője folytatja a példamutató istenhívők sorát, méghozzá Izsák feláldozásának történetével. Ábrahám Isten iránti engedelmességéről szólnak e bibliai sorok, melyben akkor is kitartott, ha nem értette a neki adott utasítás mély értelmét. Hívő ember az, aki rábízza magát Istenre, ha nem is érti, mégis van bizalma afelől, hogy Isten nem fogja őt elhagyni. Ábrahám hiszi, hogy ha Isten Izsák föláldozását kéri tőle, képes lesz majd visszaadni őt neki. Hiszen – ahogy a szerző meg is jegyzi – „Isten képes a halottakat is feltámasztani” (11,19). Ez az erős hit vezérelte Izsák, Jákob és József pátriárkát is. Ők halálos ágyukon megáldották fiaikat, biztosítva őket Isten ígéretéről. Mózes életének menetét is a hit szabta meg. Ezért tehát szembefordult a fáraóval, és félelem nélkül kivezette a népet Egyiptomból. Mózesnek ebben a történetében a keresztények a saját történetüket fedezhetik föl. A levél keletkezésének idejében őket is a birodalmi törvények súlyos büntetései fenyegették, és sok igazságtalanságot és megaláztatást kellett elszenvedniük. A hit azonban segít leküzdeni a nehézségeket. A szerző ezután pontos kronológiai vagy logikai sorrend nélkül összegző felsorolást ad a hit által szerzett „sikerekről”: hősies cselekedetek, katonai győzelmek, politikai sikerek és holtak feltámadásának történetét idézi fel. Meghívás ez a hívő emberek számára, hogy ne feledjék, mekkora ereje van a hitnek, mely a történelemben is megnyilvánul. Jézus is megmondta, hogy a hit, legyen bár olyan kicsinyke, mint egy mustármag, „képes hegyeket megmozgatni” (vö. Mk 11,23). Ezért tehát a keresztényeknek nem szabad csüggedniük a gonosz erőszakosságával szembesülve: a hit mindenképpen erősebb annál. A hit akkor is megmenti őket, amikor az erőszak lesújt rájuk. A levél írója megemlékezik azokról, akik üldöztetést szenvedtek hitükért, mintha egy martirológiumot írna. Ők mind ígéretet kaptak az örök hazára, de közülük senki nem tudott elérni oda. Csak Jézus, a főpap és Isten Fia nyitotta meg az utat mindenki számára.
Imádság a betegekért
