Ter 3,9–24. De az Úristen hívta az embert és így szólt hozzá: „Hol vagy?”
9És szólítá az Úr Isten Ádámot, és mondá neki: Hol vagy?
10Ki mondá: A te szódat hallám a paradicsomban, és megijedék, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtém magamat.
11Kinek
mondá: És ki jelentette neked, hogy mezítelen vagy, hanem hogy ettél a
fáról, melyről parancsoltam vala neked, hogy ne egyél?
12És mondá Ádám: Az asszony, kit társúl adtál nekem, adott nekem a fáról, és ettem.
13És mondá az Úr Isten az asszonynak: Miért cselekedted ezt? Ki felelé: A kígyó csalt meg engem, és ettem.
14És
mondá az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott vagy a
földnek minden állatai és vadai között; melleden fogsz járni, és földet
enni életed minden napjain.
15Ellenkezést
vetek közötted és az asszony között, a te ivadékod és az ő ivadéka
között; ő megrontja fejedet, és te sarka után leselkedel.Jel. 12,1
16Az
asszonynak is mondá: Megsokasítom gyötrelmeidet és foganásaidat;
fájdalommal szülsz gyermekeket, és a férjnek hatalma alatt leszesz, és ő
uralkodni fog rajtad.Kor. I. 14,34
17Ádámnak
pedig mondá: Mivelhogy hallgattál feleséged szavára, és ettél a fáról,
melyről megparancsoltam vala neked, hogy ne egyél: átkozott a föld a te
munkádban; fáradsággal eszel abból életed minden napjain.
18Töviseket és bojtorványokat terem neked, és a föld veteményeit eszed.
19Orczád verítékével eszed a kenyeret, míglen visszatérsz a földbe, melyből vétettél; mert por vagy, és porrá leszesz.Móz. I. 18,27 Zsolt. 102,14 Sirák 12,7
20És hívá Ádám az ő felesége nevét Hévának, azért, hogy anyja minden élőknek.
21Készíte pedig az Úr Isten Ádámnak és feleségének bőrköntösöket, és felöltözteté őket,
22és
mondá: Ime Ádám olyan lett, mint egyik közőlünk, jót és gonoszt tudó;
most tehát netalán kinyujtsa kezét, és az élet fájáról is vegyen, és
egyék, és örökké éljen.…
23És kiküldé őt az Úr Isten a gyönyörűség paradicsomából, hogy mívelje a földet, melyből vétetett vala.
24És kiűzé Ádámot; és helyeze a gyönyörűség paradicsoma elé kerubokat tüzes kétélű karddal, az élet fája útjának őrzésére.
Isten soha nem hagyja el az embereket, még ha vétkeznek is, s ezzel eltávolodnak tőle. Keresni kezdi Ádámot és Évát, szeretettel kérdezi: „Hol vagy?” Bizony, időnként mi is elrejtőzünk az Úr elől, az ő tekintete elől, hogy magunkba zárkózzunk. Ez történik, valahányszor úgy élünk, mintha Isten nem létezne, mintha nem lenne a barátunk. Az Úr azonban tőlünk is kérdezgeti, ahogy Ádámtól: „Hol vagy?” Mindennap kéri tőlünk, hogy ne rejtőzzünk el a szeretete elől. Ádám valószínűleg tudatában van annak, hogy bűnt követett el, fél és szégyelli magát emiatt, s inkább elrejtőzik Isten elől. De az Úr keresi őt, keres minket is. Beszélgetést kezdeményez. Ismerős ez a tapasztalat: senki sem szereti elismerni saját bűnét, és mindig készen állunk arra, hogy felmentsük magunkat, és másoknak tulajdonítsuk a felelősséget cselekedeteink és az elkövetett rossz miatt. Isten azonban tudja, mi történt valójában. A kígyóhoz, a férfihez és a nőhöz intézett szavai csak a történtek következményei. A bűn az, aminek az emberiség és a világ történetét megbélyegző drámai következményei vannak: az ellenségesség, a fájdalom, a nehéz sors és végül a halál. Az ember Isten nélkül meghal, Isten nélkül ellenségekké válunk, ahogy Káinnal és Ábellel történt. Isten azonban nem büntetni akarja Ádámot és Évát. Isten nem leli kedvét a bűnös megbüntetésében. Ő továbbra is gondoskodik az emberről, a férfiről és a nőről, tesz azért, hogy segítsen rajtuk. Eltakarja mezítelenségüket. Szeretetének ruhája is ez, amely be tudja takarni őket, amikor elhagyják az Istennel való élet kertjét.
Előesti imádság
