Február 22., szombat

 


Szent Péter apostol székfoglalásának ünnepe

 

Mt 16,13–19. Péter hitvallása

13Amikor Jézus Fülöp Cézáreájának vidékére ment, megkérdezte tanítványait: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” 14Ők ezt felelték: „Egyesek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, mások meg Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.” 15Erre megkérdezte őket: „És ti kinek tartotok engem?” 16Simon Péter válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” 17Jézus azt felelte neki: „Boldog vagy, Simon, Jónás fia! Mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én Atyám, aki a mennyekben van. 18Én pedig mondom neked: te Péter vagy, és én majd erre a kősziklára építem egyházamat, és az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta. 19Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, föl lesz oldva a mennyben is.” 

A liturgia arra hív, hogy emlékezzünk meg Péter szolgálatáról, és ünnepeljük azt. Hangsúlyozza egyrészt, hogy a római egyház apostoli alapra épült, másrészt pedig hogy Péter a szeretetszolgálatban kap vezető szerepet, vagyis olyan egyedülálló karizmát kap, amely utódaiban tovább él. Az ezen a napon olvasott evangélium három szimbólumot sorakoztat föl: a sziklát, a kulcsokat és az oldás-kötés hatalmát. Arra utal ezzel, hogy Péter az Isten kiválasztottainak egész népére vonatkozó hivatást kapott. Jól tudjuk, milyen üdvös az Egyház számára a Róma püspöke által gyakorolt, egyesítő erejű küldetés. Napjainkban ez még fontosabb, mint valaha. A globalizált világban, mely hajlamos a megosztottságra, a pápa egyedülálló kincset képvisel. Ezt a kincset őrizni, védeni kell, és meg kell mutatni mindenkinek. Az elsőség forrása nem „a test és a vér”, nem egyéni, emberi képességekből ered, hanem Isten Szentlelke ajándékozza az Egyháznak. Különösen is ékesszóló Ferenc pápa tanúságtétele ebben a zavaros és bizonytalan korban. Ezt a sziklát maga Jézus mutatja meg, amikor egy félreeső helyen gyűjti egybe a tanítványokat. Megkérdezte tőlük, mit gondolnak az emberek róla. Jézusnak szüksége volt arra, hogy a tanítványok összhangban legyenek vele, úgy érezzenek, ahogyan ő érez. Péter volt az, aki magához ragadta a szót, és mindegyikük helyett válaszolt, megvallva Jézusba vetett hitét a tizenkét apostol nevében. Jézus pedig boldognak nevezi őt. És azt mondja, erős lesz ez a ház, „az alvilág kapui nem vesznek rajta erőt”, ami sémi nyelven azt jelentette, hogy a gonosz erői hiába akarják lerombolni. Ennek az épületnek a kulcsai vannak Péternél. Isten háza nincsen zárva, vannak kapui, és Péternél vannak hozzá a kulcsok. Az evangélium olyan házról beszél, amely már itt a földön épülni kezd, és amelynek a kulcsait Péter már most megkapja. Ahogyan az oldás-kötés hatalmát is, mely a rabbinikus nyelvezetben egyet jelent a testvéri kötelékek létrehozásával minden ember között.

Imádság az apostolokkal