Február 2., évközi 4. vasárnap, Urunk bemutatása a templomban (Gyertyaszentelő Boldogasszony)

 

Emlékezzünk a két idős emberre, Simeonra és Annára, akik hittel várták az Urat. Imádkozzunk az idősekért!

Emlékezzünk Kornéliusz századosra, az első emberre, aki a pogányok közül megtért, és Pétertől kapta a keresztséget.

 

Mal 3,1–4; Zsolt 23 (22); Zsid 2,14–18; Lk 2,22–40

 

²²Mikor pedig elteltek tisztulásuk napjai, Mózes törvénye szerint felvitték őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, ²³amint az Úr törvényében írva van: »Minden elsőszülött fiúgyermek az Úrnak legyen szentelve«, ^{(Kiv 13,2.12) 24}és hogy áldozatot mutassanak be, amint az Úr törvénye mondja: »Egy pár gerlicét vagy két galambfiókát«. ^{(Lev 12,8) 25}Élt pedig Jeruzsálemben egy ember, Simeon volt a neve, igaz és istenfélő férfiú, aki várta Izrael vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta. ²⁶A Szentlélek kijelentette neki, hogy halált nem lát, amíg meg nem látja az Úr Felkentjét. ²⁷Ekkor a Lélek ösztönzésére a templomba ment. Amikor szülei bevitték a gyermek Jézust, hogy a törvény szokása szerint cselekedjenek vele, ²⁸karjaiba vette őt, és Istent magasztalva így szólt:

²⁹»Most bocsátod el, Uram, szolgádat
a te igéd szerint békességben,

³⁰mert látták szemeim
üdvösségedet,

³¹melyet minden nép
színe előtt készítettél,

³²világosságul a nemzetek megvilágosítására
és dicsőségére népednek, Izraelnek«.

³³Apja és anyja csodálkoztak mindazon, amit róla mondtak. ³⁴Simeon megáldotta őket, anyjának, Máriának pedig ezt mondta: »Íme, sokak romlására és feltámadására lesz ő Izraelben; jel lesz, melynek ellene mondanak ³⁵– és a te lelkedet tőr járja át –, hogy nyilvánosságra jussanak sok szív gondolatai.«
³⁶Volt egy Anna nevű prófétaasszony is, Fánuel leánya, Áser törzséből. Nagyon előre haladt már napjaiban, miután férjével hét esztendeig élt szüzessége után; ³⁷nyolcvannégy éves özvegy volt, és nem vált meg a templomtól, böjtöléssel és imádsággal szolgált ott éjjel és nappal. ³⁸Ő is odajött ugyanabban az órában, dicsérte Istent, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását.
³⁹Miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek Galileába, a városukba, Názáretbe. ⁴⁰A gyermek pedig növekedett és erősödött, telve bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt rajta.Lk 2,22–40

  

Negyven nap telt el karácsony óta, az Egyház Jézus templomi bemutatását ünnepli. Mária és József a törvény előírásai szerint elviszik a gyermek Jézust a jeruzsálemi templomba. A keresztény Kelet hagyománya szerint ezt a napot a „találkozás ünnepeként” ünneplik, Isten és népe találkozásának ünnepeként. Jézust úgy mutatják be, mint akit az Úr küldött, „világosságul a pogányok megvilágosítására”. Az Úr megérkezik, hogy bevilágítsa az életünket és a világ életét. Miközben a szívünket még körülveszi a sötétség, a liturgia gyermekként mutatja meg nekünk az Urat, aki találkozik az ő népével. Vajon ki ismeri fel? Az evangélium beszél egy idős emberről, Simeonról is, aki „várta Izrael vigaszát”, és nem csüggedt el attól, hogy a világot sötétség borítja. Idős volt ugyan, de érezte a Szentlélek indíttatását, írja Lukács evangélista, rámutatva, hogy még az időskorban is van küldetése az embernek. Biztos volt benne, hogy addig nem hal meg, míg nem látta Krisztust, a Messiást. Simeon hagyja, hogy a prófécia vezesse. Szíve éber és figyelmes, nem panaszkodik, ahogy velünk ez néha már az övénél fiatalabb korunkban is megesik. Amint meglátja a gyermeket, Simeon a karjába veszi, és ajkán az ámulattól dal fakad: „Most bocsásd el, Uram, szolgádat, szavaid szerint békében, mert látta szemem üdvösségedet.” Simeon szeme, amelyet Isten szava megvilágosított, nem áll meg a jelenben és a saját életénél, hanem ezeken túlra is ellát, még arra is, ami még nem látható, ahogyan Máriának vallja: ez a gyermek az ellentmondás jele lesz, lehet majd őt befogadni és elutasítani is, mélységes örömöt, de szenvedést is jelent. Megismerjük az idős, nyolcvannégy éves özvegyasszony, Anna tanúságtételét is, aki a templomban él és imádkozik. Ő is fölismeri a gyermekben a Messiást, és attól a pillanattól fogva hirdetni kezdi jöttét mindazoknak, akik elmennek a templomba. A találkozás Isten Fia és az ő népe között két idős emberen keresztül valósul meg. Az alázatos Simeon és az özvegy Anna felismerik, befogadják és megmutatják őt az embereknek. Egyikük hálát ad, és derűsen búcsút mond az életnek, a másik beszélni kezd róla mindenkinek. A Jézussal való találkozásban minden megváltozhat, ahogyan megváltozott ennek a két idős embernek az élete is. Úgy állnak ők ma előttünk, mint a hit nagy tanítómesterei.

Imádság az Úr napján