Sir 4,11–19. A bölcsesség gyümölcsei
11akkor engedelmes fia leszel a Fölségesnek,
s ő anyádnál is jobban megkönyörül rajtad!
*Az életre vezető út12A bölcsesség életet lehel fiaiba,
oltalmába fogadja azokat, akik keresik.
13Akik szeretik, az életet szeretik,
akik virradatkor keresik, kegyelmet találnak nála.
14Akik megragadják, azoknak élet jut osztályrészül;
ahová belép, ott áldásban részesít Isten.
15Akik szolgálnak neki, a Szentnek szolgálnak,
akik szeretik őt, azokat Isten is szereti.
16Aki hallgat rá, népek fölött ítélkezik,
aki figyel rá, biztonságban lakik.
17Aki bízik benne, el is nyeri,
és utóda bizton birtokolja;
18mert kísértően jár el vele,
s előbb próbára teszi őt;
19félelembe, rettegésbe ejti és megkísérti,
fenyítése sanyarúságával sújtja őt,
amíg csak ki nem próbálja gondolkodását,
és meg nem bízik benne.
A bölcsesség értékének leírásával, s az általa megérlelt gyümölcsökkel találkozunk ebben a szakaszban, melyeket azok élvezhetnek, akik hűséggel keresik. A bölcsesség és Isten szava kéz a kézben járnak Sirák fia könyvében. Az előbbit keresni azt jelenti, az utóbbira figyelünk. A szerző rögtön rámutat a bölcsesség titkára is: „Aki szereti, az az életet szereti…” Ezért kell keresnünk már a nap első óráitól kezdve, hogy aszerint, és ne a magunk feje szerint éljünk, ami mindegyikünk állandó kísértése, hiszen olyan könnyű saját tanítómesterünkké válnunk. Az igazi bölcsességet tisztelni, meghallgatni, ráhagyatkozni – ez az a meghívás, amelyet azért kapunk, hogy teljes életünk lehessen. Szükségünk van rá ahhoz, hogy megértsük a kort, melyben élünk, s ahhoz is, hogy megismerjük önmagunkat. A szerző tudja, hogy az Istentől származó bölcsesség megszerzése fáradozással jár. Nem tehetünk rá szert azonnal. A bölcsesség „kanyargós utakon vezeti először” birtoklóját, s „hagyja, hogy félelem s rettegés szállja meg. Addig fegyelmezi, míg megbízhat benne”. Ez azt jelenti, hogy el kell fogadnunk a bölcsesség szerinti élet fáradalmait, s azt, hogy az Ige, amely Istentől jön, nem mindig azonnal egyértelmű a számunkra, és hogy olyan fegyelmet kíván, amely fárasztónak is tűnhet. Ha azonban elfogadjuk ezeket a fáradalmakat, a bölcsesség megvidámítja és örömmel tölti meg az életet, segít kiszűrni a gonoszt és szégyellni a bűnt. Létezik ugyanis egy olyan „szégyen”, amely valójában a helyes önismeret, a saját korlátok tudása, s amely ezért dicsőséget és kegyelmet hoz. Zárjuk szívünkbe ennek az eszmefuttatásnak a gazdagságát, hogy mindannyian képesek legyünk vállalni azt a fáradságot, amit az Isten szavának iskolájában való előrejutásunk jelent.
Imádság a szentekkel
