Sir 6,5–17. Az igaz barátság
5Szép szó sok jó barátot szerez,
és megengeszteli az ellenségeket;
nyájas beszéd jó embernél bőven adódik.
6Sok emberrel élj egyetértésben,
de bizalmasod ezerből csak egy legyen!
7Ha barátot szerzel, próba árán szerezd,
és ne bízzál meg benne túl hamar;
8mert van, aki jó barát a maga idejében,
de nem áll helyt a szorongatás napján.
9Van barát, aki ellenséggé válik,
és nyilvánosságra hozza viszályotokat.
10Van barát, aki asztaltárs,
de nem áll helyt a szükség napján.
11Jóléted idején egyenlőnek tartja magát veled,
és házad népe előtt bizalmaskodik veled,
12ha azonban elszegényedsz, ellened fordul,
és elrejti magát az arcod elől.
13Tartsd magadat távol ellenségeidtől,
és légy résen barátaiddal szemben!
14A hűséges barát erős menedék,
aki ilyenre akad, kincset talál!
15Az igaz barátnak nincsen mása,
hűsége értékét nem lehet arannyal, ezüsttel mérni!
16A hűséges barát élet és halhatatlanság írja;
azok találják meg, akik félik az Urat.
17Aki féli Istent, jó barátnak is,
mert amilyen ő maga, olyan a barátja is.
Sirák fia könyve olyan képet fest elénk a barátságról, amely segít értelmezni a felebarátainkkal megélt kapcsolatainkat a Biblia tükrében. A szöveg a barátságnak egy olyan jellemzőjére mutat rá, ami a beszédre vonatkozik: a szép, szelíd beszéd építő, „sok barátot szerez” vele az ember. Keménységgel és udvariatlansággal soha nem építhetünk barátságot. Bölcs felhívással arra buzdít bennünket, éljünk békében mindenkivel, „de ezer közül csak egy adjon tanácsokat”. A barátságok valóban sokfélék, ami nem jelent távolságtartást vagy megvetést, mert mindegyiket a békés kapcsolatnak kell jellemeznie. A barátságot építeni fáradságos dolog, főleg a nehéz időkben áll próbatétel elé a baráti kapcsolat. „Van, aki asztalodnál ülve jó barátod, de balsorsod napján sehol sem találod” – van, aki a szép pillanatokban barát, de ha megalázó helyzetbe kerülsz, szégyell téged. A szakasz a „hűséges” barát dicséretével ér véget, akinek nincsen ára, aki „erős támasz”, vagyont ér, „az élet balzsama”. A barátság megköveteli az időt és a figyelmességet. Maga Jézus is „barátainak” nevezi tanítványait, akik már „nem szolgák”, és Ábrahámot és Mózest is Isten barátainak hívták. Ezért a szakasz vége a hű barátságot az istenfélelemmel köti össze: „Aki az Urat féli, abból jó barát lesz”. Valóban, Isten előtt állva mind megkapjuk a bölcsességet ahhoz, hogy barátságban éljünk másokkal, a barátság kötelékeit építsük. Mondhatnánk, hogy a barátság orvosság a magányra és győzelem az önzés fölött, mert olyanná formál minket, amilyen emberré Isten lett, vagyis az emberek barátjává.
A Szent Kereszt imádsága
