Szent Skolasztika (†547 körül), Szent Benedek nővérének emléknapja.
Vele együtt emlékezzünk meg a női remetékről, a szerzetesnőkről és minden nőről, aki az Urat követi.
Ter 1,1–19. Isten hatnapi műve
1Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.
2A föld puszta és üres volt, és sötétség volt a mélység felett, és Isten Lelke a vizek felett lebegett.
3És Isten szólt: »Legyen világosság!« És lett világosság.
4Látta Isten, hogy a világosság jó. Elválasztotta a világosságot a sötétségtől,
5és elnevezte a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának. Akkor este és reggel lett: egy nap.
6Azután újra szólt Isten: »Legyen boltozat a vizek között, s válassza el a vizeket a vizektől!«
7Meg
is alkotta Isten a boltozatot, s elválasztotta azokat a vizeket,
amelyek a boltozat alatt voltak, azoktól, amelyek a boltozat felett
voltak. Úgy is lett.
8Isten elnevezte a boltozatot égnek. Akkor este és reggel lett: a második nap.
9Azt mondta ezután Isten: »Gyűljenek egy helyre a vizek, amelyek az ég alatt vannak, és tűnjék elő a száraz!« Úgy is lett.
10Isten elnevezte a szárazat földnek, az egybegyűlt vizeket pedig elnevezte tengernek. És látta Isten, hogy jó.
11Majd
azt mondta Isten: »Hajtson a föld füvet, amely zöldül és magot hoz, és
gyümölcstermő fát, amely a földön faja szerint meghozza gyümölcsét, a
belsejében maggal!« Úgy is lett.
12A
föld füvet hajtott, amely zöldül, és faja szerint magot hoz, és fát,
amely faja szerint gyümölcsöt hoz, a belsejében maggal. És látta Isten,
hogy jó.
13És lett este és reggel: a harmadik nap.
14Azt
mondta ezután Isten: »Legyenek világítók az ég boltozatán! Válasszák el
a nappalt az éjszakától, jelezzék az időket, a napokat és az
esztendőket,
15ragyogjanak az ég boltozatán, és világítsanak a földre!« Úgy is lett.
16Megalkotta
tehát Isten a két nagy világítót – a nagyobbik világítót, hogy
uralkodjék a nappalon, meg a kisebbik világítót, hogy uralkodjék az
éjszakán – és a csillagokat.
17Az ég boltozatára helyezte őket, hogy világítsanak a földre,
18s uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és válasszák el a világosságot a sötétségtől. És látta Isten, hogy jó.
19És lett este és reggel: a negyedik nap.
Ma a Teremtés könyvének olvasásába kezdünk, mely a Biblia első könyve. Az Egyház liturgiája ennek első tizenegy fejezetében arra hív bennünket, hogy újra végiggondoljuk Izrael teremtett világról és az emberiségről alkotott képét. Nem ez volt a Biblia elsőként megírt könyve. A babiloni száműzetés időszaka után keletkezett. Abban az időszakban, a száműzetés szörnyű tapasztalata után Izrael népe mélyen elgondolkodott saját múltjának történetéről, hogy megtalálja önnön létének magyarázatát. S miközben erről elmélkedett, más válaszokat is talált a teremtés és a létezés értelméről, az emberi életben jelen lévő gonosz titkáról, a halál értelméről és még sok minden másról.
Az elbeszélés az Ige erejének bemutatásával kezdődik: Isten szavával teremt. Isten megszólal, és a világ létezést nyer. A most olvasott rész a negyedik napról is szól, a nap, a hold és a csillagok teremtéséről, hogy „világítsanak” az égbolton, s hogy „ezek határozzák meg az ünnepeket, a napokat és az éveket”. A hét nap alatt zajló teremtés közepénél tartunk. S valóban, bár már az első nap megteremtette Isten a világosságot, valós létezését és értelmét csak a negyediken nyeri el. Ha az egyik vers szerint a világosság és a sötétség arra valók, hogy a nappalt és az éjszakát megkülönböztessék, úgy ezeket főként azért teremtette Isten – s a szentíró ezt kívánja hangsúlyozni –, hogy az ember idejét szabályozzák, s ezzel felvegye Isten ritmusát, avagy a liturgikus „ünnepekét”. Ünnep nélkül – s ezt a „hetedik nap”, a szombat mutatja majd meg jobban – a teremtés nem teljesedik ki. Nagy különbség van az óra szerinti és az „Isten ideje” között. Lehet, hogy az ember mindennek ura, de az idő nem teljesen az övé. Egy olyan társadalomban, mint a mienk, amely kezdi elveszíteni az ünnep értelmét és értékét, ez a történet arra figyelmeztet, hogy ne a saját tetteinket, munkálkodásunkat helyezzük a középpontba. Létfontosságú a magunk és a társadalom számára is, hogy Isten idejét belefoglaljuk napjainkba, hogy így elkerüljük a visszaélések, az erőszak és az elnyomás minden fajtáját. Isten ideje megmenti az ember idejét.
Imádság a szegényekért
