A Santa Maria in Trastevere-bazilikában ma a békéért imádkoznak.
Ter 4,1–15,25. Káin és Ábel
1Ádám pedig megismeré feleségét Hévát, ki fogana, és szülé Kaint, mondván: Embert nyertem Isten által.
2És ismét szülé annak öcscsét, Ábelt. Ábel pedig juhpásztor vala, és Kain földmíves.
3Lőn pedig sok nap múlva, hogy Kain a föld gyümölcseiből ajándékot vive az Úrnak.
4Ábel is vive az ő nyájának első fajzásaiból és azok kövérségéből. És tekinte az Úr Ábelre és az ő ajándékaira;Zsid. 11,4
5Kainra pedig és az ő ajándékaira nem tekinte. És Kain fölötte megharaguvék, és beesék az ő orczája.
6És mondá az Úr neki: Miért haragudtál meg, és orczád miért esett be?
7Nemde,
ha jól cselekszel, jutalmát veszed? ha pedig gonoszúl, mindjárt
ajtódban lesz a bűn? de alattad lesz annak kívánsága, és te uralkodjál
rajta.
8És mondá Kain öcscsének, Ábelnek: Menjünk ki. És mikor a szántóföldön valának, megtámadá Kain öcscsét, Ábelt, és megölé őt.Bölcs. 10,3 Máté 23,35 Ján. I. 3,12
9És mondá az Úr Kainnak: Hol van öcséd, Ábel? Ki felelé: Nem tudom. Vajjon őrzője vagyok-e én öcsémnek?
10És mondá neki: Mit cselekedtél? öcséd vérének szava felkiált hozzám a földről.
11Most azért átkozott leszesz a földön, mely megnyitotta száját, és bevette öcséd vérét a te kezedből.
12Mikor azt míveled, nem adja meg neked gyümölcseit, bujdosó és szökevény leszesz a földön.
13És mondá Kain az Úrnak: Nagyobb az én gonoszságom, hogysem bocsánatot érdemeljek.
14Ime
kivetsz ma engem a föld színéről, és színed elől elrejtezem, s bujdosó
és szökevény leszek a földön, azért a ki rám találand, megöl engemet.
15És
mondá neki az Úr: Korántsem lesz úgy; sőt a ki megölendi Kaint,
hétszerte büntettetik meg. És jelet tőn az Úr Kainra, hogy senki őt meg
ne ölje, a ki rátalál.
25Ádám
is megismeré még feleségét, és fiat szüle, és hívá annak nevét Szetnek,
mondván: Más magzatot adott nekem Isten Ábelért, kit megölt vala Kain.
Az emberiség történetét elejétől a testvérgyilkos harc bélyegzi meg. Ez Káin és Ábel története. Káin erős ember, Ábel pedig, a testvére, szinte névtelen valaki. Ábel neve ugyanis héberül annyit tesz: „lehelet”, „semmi”. Az ő neve és létezése is abban nyilvánul meg, hogy egy másik ember „testvére”, Káiné. Egy ember sem létezhet anélkül, hogy elfogadná, van testvére is, vele él, s úgy képezi le világát, hogy elfogadja a benne rejlő másságot. Ember mivoltunk felismerése és megvalósulása nem lehetséges mások nélkül. Senki sem létezik magában. Kapcsolatban vagyunk egymással a kezdetek kezdete óta. Ábel pásztor volt, nomád életvitelű ember, nem pedig földműves, mint Káin. Káin bűne abból sarjad, hogy elutasítja Ábel másságát. Ebből fakad testvére iránti irigysége, az a neheztelés, amely hamarosan az erőszakos halál szennyfoltját ejti rajta. Amikor az abszolút én mindenek fölé kerül, könnyű azt hinni, hogy ő az egyedüli, sőt, az egyetlen! A héber szövegben Káin úgy kommunikál a testvérével, hogy egyetlen szót sem szól. Mikor az irigység, a harag kialakul az emberben, mikor neheztelés fejlődik ki benne, többé nem képes beszélni, nem akar beszélni. Az ellenségeskedés pedig addig fokozódik, hogy a végén a másik meggyilkolásához vezet. És Isten ismét közbelép, Káin félelme és hallgatása láttán ő veszi magához a szót. „Hol van a testvéred?” – kérdezi tőle, ahogyan Ádámtól kérdezte: „Hol vagy?” Isten kérdez. Az ő hangja mindig kérdés, azt kéri tőlünk, adjunk számot a testvérünkről. Isten kiáltása ez, ami mindannyiunkért szól, a világunkért, minden erőszak és a másság mindenféle elutasítása ellen. „Hol van a testvéred?” – olyan kérdés ez, amelyet Isten aggodalommal telve tesz fel annak a világnak, amely megbotránkozás nélkül fogadja el az erőszakot, amely elkerülhetetlen tényként gondol a háborúra, s az élet normális dimenziójaként a megosztottságra. Igen, a sok ártatlan férfi és nő vére – csakúgy, mint Ábelé – Istenhez kiált a földről, amiből mindannyian vétettünk mint egymás testvérei. Jézusban jobban megértjük, hogy minden ember a testvérünk, mert Isten gyermeke, az ő képére és hasonlatosságára lett teremtve.
Imádság a békéért
