ApCsel 11,1–18. Péter igazolja misszióját a pogányok körében
1Az apostolok és a júdeai testvérek megtudták, hogy a pogányok is elfogadták az Isten szavát. 2Amikor Péter visszatért Jeruzsálembe, a zsidók közül némelyek szemrehányást tettek neki: 3„Körülmetéletlen emberek házában jártál, és ettél velük.” 4Péter hozzáfogott, és sorjában elbeszélte nekik a történteket: 5„Joppe városában voltam és imádkoztam, közben látomásom volt. Valami lepedőféle ereszkedett le egészen elém az égből, a négy csücskénél fogva. 6Amikor jól szemügyre vettem, szárazföldi négylábúakat, vadakat, csúszómászókat és égi madarakat láttam benne. 7És hangot is hallottam. Így szólított meg: Nos, Péter, öld meg és edd meg! 8Én szabadkoztam: Szó sem lehet róla, Uram, hisz nekem soha semmi közönséges és tisztátalan nem volt még a számban. 9Másodszor is megszólított az égi hang: Amit az Isten tisztává tett, azt te ne tartsd közönségesnek. 10Ez háromszor megismétlődött, aztán az egész fölemelkedett újra az égbe. 11Ebben a pillanatban három ember ért a házhoz, ahol laktam. Cezáreából küldték őket hozzám. 12A Lélek felszólított, hogy habozás nélkül menjek el velük. Velem tartott ez a hat testvér is, és az illető férfi házába értünk. 13Elmondta, hogy angyal jelent meg házában és felszólította: Küldj Joppéba, hívasd el Simont, más néven Pétert! 14Ő majd elmondja, ami neked és egész házad népének üdvösséget szerez. 15Alighogy beszélni kezdtem, leszállt rájuk a Szentlélek, éppen úgy, ahogy miránk a kezdet kezdetén. 16Eszembe jutottak az Úr szavai, amikor mondta: János csak vízzel keresztelt, de ti a Szentlélekben fogtok megkeresztelkedni. 17Ha tehát az Isten ugyanazt az ajándékot adta nekik is, mint nekünk, akik hiszünk Jézus Krisztusban, ki vagyok én, hogy akadályt gördítsek az Isten útjába?” 18Miután ezeket hallották, elhallgattak, és dicsőítették az Istent: „Tehát a pogányoknak is megadta az Isten az életre vezető bűnbánatot.”
A jeruzsálemi anyaegyházhoz eljutott a hír, hogy a pogányok is befogadták Isten igéjét. A Péter közreműködésével Kornéliusz és családja házában történtek nagyon megbotránkoztathatták a jeruzsálemi keresztényeket, olyannyira, hogy amint visszatért a városba, a zsidók szemrehányást tettek neki: „Körülmetéletlen emberek házában jártál, és ettél velük.” Eszünkbe jutnak a farizeusok Jézusnak címzett vádjai, amiért bűnösök házába járt, és velük evett. De ezúttal nem a farizeusok vádolják Pétert, hanem Jézus tanítványai. Ők még mindig a törvény keretein belül gondolkodnak, és nem értik meg azt a határtalan szeretetet, amelyet Jézus jött hirdetni és tanítani. Elméjük és szívük etnikai hovatartozáshoz kötődött, és nem értették meg Isten irgalmának Jézussal minden határon túllépő tágasságát. Ugyanez történik, bár különböző síkokon ma is, amikor keresztények vagy közösségek között etnikai, törzsi, nemzeti vagy akár kulturális korlátok emelkednek. Vagy amikor engedünk annak a mentalitásnak, amelyik nem ismeri az irgalmat, talán azzal az indokkal, hogy az igazságot védjük – mintha a kettő szemben állna egymással. Jézus azért jött, hogy minden megosztottságot és elkülönülést, minden bezárkózást és minden jogászkodó formalitást lebontson. Péter a jeruzsálemi közösséghez szól, és elmondja, hogy amit tett, az közvetlenül Isten sugallatából fakadt. Valójában a Szentlélek, és nem a szabályok vagy a szokások szabályozzák az Egyház életét. Nem szabad elfelejtenünk, amit Jézus az apostoloknak mondott, mielőtt búcsút vett tőlük: „S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít benneteket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.” (Jn 14,26) A jeruzsálemi hívek, miután meghallgatták Pétert, „elhallgattak, és dicsőítették az Istent: »Tehát a pogányoknak is megadta az Isten az életre vezető bűnbánatot.«” Egy határt sikerült meghaladni: az apostolok előtt most megnyílt az egész világ.
Imádság a szegényekért
