ApCsel 17,15.22–18,1. Pál Athénba megy
15Pált kísérői egészen Athénbe vezették. Mielőtt visszafordultak volna, azt az utasítást kapták tőle Szilás és Timóteus számára, hogy minél előbb menjenek utána.
22Pál az Areopágusz közepére állt, és elkezdett beszélni: „Athéni férfiak! Látom, hogy minden szempontból igen vallásosak vagytok. 23Amint szétnéztem, és megtekintettem szentélyeiteket, ráakadtam egy oltárra, amelyen az a felírás állt: Az ismeretlen istennek. Nos, én azt hirdetem nektek, akit ti ismeretlenül tiszteltek. 24A világot s a benne találhatókat teremtő Isten nem lakik emberi kéz emelte templomokban, hiszen ő az ég és föld Ura. 25Nem kívánja emberi kéz gondoskodását, mintha szüksége volna valamire, hisz ő ad mindennek életet, levegőt és mindent. 26Ő telepítette be az egy őstől származó emberiséggel az egész földet. Ő határozta meg ittlakásuk idejét és határát. 27S mindezt azért, hogy keressék az Istent, hogy szinte kitapogassák és megtalálják, hiszen nincs messze egyikünktől sem. 28Mert benne élünk, mozgunk és vagyunk, ahogy költőitek is mondják: „Mi is az ő nemzetségéből valók vagyunk.” 29Ha tehát az Isten fiai vagyunk, nem szabad azt gondolnunk, hogy az istenség aranyhoz, ezüsthöz, kőhöz vagy a művészet, az emberi elme valamilyen alkotásához hasonló. 30Az Isten eddig szemet hunyt a tudatlanság kora felett, de most tudomására hozza az embereknek, hogy mindenütt meg kell térnie mindenkinek. 31Mert kiválasztott egy napot, s ezen igazságos ítéletet ül a világ fölött egy arra rendelt férfi által, aki mellett mindenki előtt tanúbizonyságot tett azzal, hogy feltámasztotta a halálból.” 32A halottak feltámadásának hallatára néhányan kigúnyolták, mások meg azt mondták: „Majd még meghallgatunk máskor is erről.” 33Pál erre eltávozott körükből. 34Néhányan azért csatlakoztak hozzá, köztük Areopagita Dénes és egy Damarisz nevű asszony, és még mások is.
1Ezek után Pál elhagyta Athént, és Korintusba ment.
Lukács elbeszélése alapján az evangélium hirdetése szempontjából Jeruzsálem után és még Róma előtt a kor kulturális fővárosa, Athén volt stratégiai szempontból fontos város. Amikor Pál megérkezik, nem kezd azonnal a város értelmiségével beszélgetni, hanem előbb rá akar érezni az athéniak kultúrájára, szokásaira, életfelfogására, mindennapjaira. Gondolatai e kérdés körül forognak: meghódíthatja-e Jeruzsálem (Jézus evangéliuma) Athént? Ma is ezt a kérdést tesszük fel magunknak a világ számos színterén, a földkerekséget és vele az emberek szívét és értelmét benépesítő különféle kultúrák előtt. Pál merészsége, amivel az athéni bölcsek elé áll, azt mutatja, hogy egyetlen kultúra sem lehet idegen az evangélium számára. Sőt, mai városaink „areopáguszai” is olyan tanítványokra várnak, akik bölcsen és határozottan hirdetik a Jézustól származó üdvösséget. Pál beszédében bibliai témákat vet össze egyes, a görög filozófiához közel álló témákkal. Szeretné, ha a két kultúra párbeszédet folytatna egymással, hogy az evangélium a görög kultúra kovásza legyen. Az „ismeretlen isten” oltárára tett utalás alaposan átgondolt bevezető. Pál nagyon bölcsen mutatja meg nekünk, hogyan adjuk tovább az evangéliumot, hogy más kultúrákhoz tartozó emberek is megértsék, és cselekvővé váljon a szívükben és a társadalmukban. Nem hallgathatott ugyanakkor a feltámadás kulcsfontosságú témájáról sem, ami az élet értelme, az emberi történelem és a teremtés célja – az evangélium túlvilágáról. Az athéniak, bár hittek a lélek halhatatlanságában, nem tudták elfogadni, hogy a „testet”, a „port”, ami vagyunk, Isten annyira szereti, hogy megajándékozza a feltámadás leheletével. Ez az a nagy kihívás, amellyel minden keresztény szembesül, s amelyet nem kerülhet meg, mert egyedül az evangélium képes emberibbé tenni a világot, amelyben élünk.
Imádság a szentekkel
