Munkás Szent József emléknapja, a munka ünnepe
ApCsel 13,26–33.
Folytatódik Pál beszéde az antiochiai zsinagógában
26Testvéreim, férfiak, Ábrahám nemzetségének fiai és a hozzátok csatlakozott istenfélők! Nekünk küldetett el ennek az üdvösségnek az igéje. 27De Jeruzsálem lakói és vezetői nem ismerték fel őt, és így betöltötték a próféták szavait, amelyeket minden szombaton felolvasnak, azáltal, hogy elítélték őt. 28Bár semmiféle halálos bűnt nem találtak benne, mégis azt követelték Pilátustól, hogy ölesse meg.29Amikor véghezvitték mindazt, ami meg van írva róla, levették a fáról, és sírba tették. 30De Isten feltámasztotta őt a halálból, 31és ő több napon át megjelent azoknak, akik együtt mentek fel vele Galileából Jeruzsálembe, és akik most az ő tanúi a nép előtt. 32Mi is hirdetjük nektek, hogy azt az ígéretet, amelyet az atyáknak tett Isten, beteljesítette nekünk, az ő gyermekeiknek, amikor feltámasztotta Jézust. 33Ahogyan meg van írva a második zsoltárban is: „Fiam vagy te, ma nemzettelek téged.”Zsolt 2,7
Pál a jelenlévőkhöz fordul, és így szólítja meg
őket: „Testvérek! Ábrahám nemzetségének fiai”. Később, a Rómaiaknak írt
levélben egyértelműen kifejezi mély meggyőződését, amely Ábrahám atyaságáról és
hitének erejéről szól. Az apostol ugyanis Ábrahám atyaságára hivatkozva fordul
úgy zsidó hallgatóihoz, hogy „testvéreknek” nevezi őket. Pál azt a
testvériséget hangsúlyozza, amely egyesíti a keresztényeket és a zsidókat az
Ábrahámtól való közös származásuk miatt. Ezt a dimenziót soha nem szabad
elfelejteni, inkább el kell mélyíteni. Ez persze nem egyszerűsíti le a
kapcsolatokat, de kétségtelenül arra hív, hogy mélységében, mindkét fél lelki
bölcsességével tekintsünk azokra. Az apostol világosan beszél a nép vezetőinek
és Jeruzsálem lakóinak a bűnéről, hogy nem ismerték fel és halálra adták
Jézust. Ugyanakkor erről a misztériumról gondolkodva hangsúlyozza, hogy halála
az ősi próféciák beteljesedése. Misztérium, amelyet szemlélnünk kell, ha nem is
könnyű megfejteni: a zsidók és a keresztények kapcsolatának misztériuma. Pál
azzal folytatja a beszédét, hogy leszögezi: a keresztény igehirdetés
középpontja Jézus feltámadása, ami az üdvtörténet csúcspontja. Ezt a
misztériumot kell hirdetni. Összegzésképpen kijelenti: „Így mi azt az ígéretet
hirdetjük nektek, melyet az Isten az atyáknak tett, amint azt ő utódaiknak
teljesítette, amikor feltámasztotta Jézust.” Többes számban beszél, hogy
hangsúlyozza, tanúságtétele ugyanaz, mint az apostolok és a többi tanítvány tanúságtétele,
akiknek Jézus megjelent feltámadása után. A feltámadással végleg megkezdődik
Jézus uralma Isten országában.
A
Szent Kereszt imádsága
