ApCsel 20,28–38. Pál az efezusi véneket Isten szavára bízza
Amikor Pál befejezi beszédét az efezusi vénekhez, emlékezteti őket a szegényekkel való személyes kapcsolatára: keze munkájával segítette őket. Az apostol számára a keresztény elsődleges kötelessége a „gyengék” támogatása. Ez az első alkalom az Újszövetségben, hogy a „gyenge” (asténos, vagyis erő nélküli, erőtlen) kifejezést általánosan a szegények megjelölésére használják. Mondhatnánk, Lukács itt bizonyos értelemben összefoglalja tanítását az irgalmasságról. A „támaszukra lenni” annyit jelent, mint „gondoskodni”, személyes felelősséget vállalni a leggyengébbekért. És itt Lukács hozzáteszi Jézusnak egy ragyogó „mondását”, amellyel Pál összefoglalja a hívő életét: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” A görög makàrion (boldog) kifejezéssel Pál az evangéliumi boldogmondásokhoz kapcsolja ezt a mondatot. A szó szerinti fordítás így hangzik: „Az a boldog, aki ad, nem az, aki kap.” Így összekapcsolhatjuk ezt a mondatot egy másik evangéliumi kijelentéssel: „Adjatok, és akkor ti is kaptok.” (Lk 6,38) A Didakhé ókeresztény szövege ezt a tanítást foglalja össze, amikor így ír: „Mindenkinek adj, aki kér tőled, és ne kérd vissza! Az Atya ugyanis mindenkinek adni kíván ajándékaiból. Boldog az, aki a parancs szerint ad, mert ártatlan.” Vagyis aki ad valamit valakinek, az mindig biztos lehet benne, hogy jót tesz, és így Istent szolgálja. Ezzel szemben a Didakhé hozzáteszi: „Jaj annak, aki kap! Ha valaki úgy vesz, hogy szüksége van rá, az ártatlan; aki azonban úgy vesz, hogy nem szorul rá, az számadással tartozik, mert kapott, és valamiért kapta, amit kapott.” [Vanyó László fordítása – a ford.] Felhívás ez arra, hogy ügyeljünk azokra, akik valóban rászorulnak, mert a fölösleg őket illeti. Ez a tanítás nagy visszhangra talál majd az egyházatyáknál. Az apostol Jézusnak ezzel a mondásával ismét egyértelművé tette az evangélium szívét: Isten kiváltságos szeretetét a szegények iránt. És rámutat ennek következményére a tanítványok számára is: a mi örömünk inkább abban van, ha adunk, nem abban, ha kapunk. Erről pedig tanúságot tehet mindenki, aki akár csak egy kicsit is arra szánja életét, hogy segítsen a gyengéknek.
Imádság a szentekkel
