A zsidók ezen a napon tartják a sávuót (pünkösd) ünnepét.
ApCsel 25,13–21. Pál Agrippa király előtt
Lukács evangélista itt mondja el annak a találkozásnak a történetét, amely Pál és II. Agrippa király, valamint nővére, Berniké között zajlik le, amikor utóbbiak Cezáreába érkeznek, hogy üdvözöljék Fesztuszt, a római helytartót. Fesztusz összefoglalja Agrippa számára Pál perét, és éles ésszel rögtön megragadja a probléma lényegét: a vádlott, Pál azt állítja, hogy egy bizonyos Jézus, akit a zsidók halottnak hisznek, valójában él. Valóban ez az apostol igehirdetésének lényege, amint számos leveléből kiderül. Azt az evangéliumot hirdeti, amelynek középpontja Jézus halála és feltámadása. Ez a kereszténység újdonsága. Jézus feltámadása által az emberek élete már nincs a földi látóhatárba zárva, hanem megnyílik egy új horizontra. Ez a legnagyobb ajándék, amit Isten az emberiség számára adhatott. Olyannyira, hogy nagyszombaton az Egyház „szerencsés vétekről” énekel, vagyis Ádámnak a vétkéről, amely lehetővé tette a Megváltó eljövetelét. Hogy továbbadja ezt a reménységet, Jézus Krisztus evangéliumának lényegét, Pál mindenféle nehézséggel és veszéllyel nézett szembe, most pedig hosszú per vár rá. Ott találjuk őt azok között az első tanítványok között, akik az életüket adták azért, hogy tanúságot tegyenek az Úr feltámadásáról. Sokan követték ezt az utat az évszázadok során. Ezek a testvéreink, mint Floribert, előttünk járnak, hogy megmutassák nekünk, milyen értékes és erős Krisztus szeretete, amely elvezet odáig, hogy valaki az életét adja az Úrért és a testvéreiért.
A Szent Kereszt imádsága
