A cigány nép, az iszlám hitű is, megemlékezik Szent Györgyről, aki 303 körül mártírhalált halt az Egyházért.
ApCsel 15,1–6. Viták Antiochiában és Jeruzsálemben
Pál és Barnabás, akik főként pogányokból hoztak létre közösségeket, nem kívánták meg a körülmetélkedést azoktól, akik fölvették a keresztény hitet. Ez a gyakorlat azonban mélyen megingatta a kapcsolatot a zsidósággal, akik számára a körülmetélkedés és a zsidó szokások megtartása az üdvösség feltételének számított. Pál és Barnabás azonban úgy gondolták, elég a Jézusban és az evangéliumban való hit. Nagy volt a veszély, hogy mély megosztottság támad a két szemléletmód között. Szükségessé vált tehát, hogy összehívják az összes elöljáró tanácskozását Jeruzsálembe, az apostolok jelenlétében. Ennek a gyűlésnek nem jogi szempontból van nagy jelentősége, inkább abból a szempontból, hogy kifejezi, mit jelent egyháznak lenni, egyházként élni: testvérek közösségeként összegyűlni, rendezett módon, vagyis az Úr nevében, az apostolok jelenlétében, hogy elgondolkodjanak a közös dolgaikon, megvitassák azokat. Ez az első gyűlés tehát példa lett minden kor keresztény közösségei számára, olyannyira, hogy a történelem első zsinataként emlegetik. Ez a szinodalitás útja, amelyet Ferenc pápa újra javasolt az Egyház számára, és amely XIV. Leó pápasága idején is folytatódik. Ebben a közösségi perspektívában lehet legyőzni az egyes emberek önérvényesítő törekvéseit, amelyek, ha engedjük, megosztanak és elkülönítenek egymástól. Az út során elkerülhetetlenül felmerülő nehézségeket csak testvéri légkörben lehet leküzdeni: ez az egyetlen út, amelyen járva felépülhet Krisztus testének – ami az Egyház – az egysége.
Imádság a szentekkel