Az argentínai Lujáni Miasszonyunkként tisztelt Szűz Mária emlékezete
ApCsel 15,22–31. Az apostoli levél
A jeruzsálemi zsinat a Szentlélek vezetésével tisztázta, hogy az üdvösség az evangéliumból származik, és nem a zsidó törvények betartásából. Ezért a levél így fogalmaz: „Úgy tetszett a Szentléleknek és nekünk, hogy ne rakjunk rátok több terhet.” Innentől kezdve lett világosabb a különbség a kereszténység és a zsidóság között, noha ez nem jelenti azt, hogy megszűnt volna a szoros és eltörölhetetlen kapcsolat a két vallás között. Sőt, azt mondhatjuk, hogy a keresztény identitás részét alkotja a zsidósággal ápolt mély és erős kötelék. Nem csupán gyökereink közösek, hanem bizonyos értelemben a várakozásunk is. A zsidók most is várják a Messiást. A keresztények ezzel szemben tudják, hogy a Messiás már elérkezett, ugyanakkor várják az idők végezetén bekövetkező második eljövetelét. Ebben a második eljövetelre való várakozásban valamiképpen egységben vagyunk. A keresztények tudják, hogy Jézussal kezdetét vette Isten országának új korszaka, halálával és feltámadásával legyőzte a halált, és megnyitotta az új országot. Ez az újdonság természetesen ajándék, ugyanakkor felelősséget is jelent: mindenki munkálkodjon azon, hogy a világot átalakítsa az evangélium kovászával. Napjainkban nyilvánvaló felelősségünk az is, hogy küzdjünk az antiszemitizmus minden megnyilvánulása ellen. Sajnos a múltban ez nem mindig volt így. Jól tesszük, ha életben tartjuk a párbeszédet és a „testvéri” találkozást a zsidókkal, akikkel különleges és elszakíthatatlan kapcsolat egyesít minket.
A Szent Kereszt imádsága
