ApCsel 28,16–20.30–31. Pál Rómában
Az Apostolok Cselekedeteinek utolsó része röviden leírja az evangélium hirdetését Rómában. Pál egy magánházban kezdi meg küldetését, miközben házi őrizetben van. A római hatóságok bizonyos jóindulatát élvezve magához hívatja a zsidó közösség képviselőit. Jóllehet sokan nem fogadták el az igehirdetését, mégsem voltak egészen ellenségesek vele szemben, sőt nagy toleranciáról tesznek tanúságot, és biztosítják arról is, hogy semmiben sem neheztelnek rá. Pál két évig maradt abban a házban, amely valószínűleg a zsidó negyed közelében lehetett, és amely azután missziós központtá vált. Fizikailag ugyan bilincsben volt, mégis igen intenzív apostoli munkát végzett. Embereket fogadott a házban, prédikált nekik, imádkozott, és leveleket írt a távoli közösségeknek. Semmi, még a bilincsek sem akadályozták meg abban, hogy az evangéliumot hirdesse. Micsoda példa számunkra, akik bár minden eszközzel rendelkezünk, mégis nehezünkre esik az emberek szívéhez szólni, sőt olykor meg is feledkezünk róla! Lukács ezen a ponton hirtelen megszakítja az elbeszélést, mintha azt akarná mondani, hogy itt veszi kezdetét a kereszténység elterjedése az egész világon. Nem beszél Pál mártírhaláláról sem. Más forrásokból tudjuk, hogy Pál római tartózkodásának második évében, az év vége felé megváltozott a politikai hangulat a keresztényekkel szemben. Nero császár idején súlyosbodott az üldöztetés, amelynek következtében Pétert is és Pált is kivégezték. Lukács csak azt hangsúlyozza, hogy Pál bátran hirdette a keresztény hitet. Az a fiatalember, aki a köpenyekre vigyázott István megkövezése közben, olyannyira hallgatott Jézus hívó szavára, hogy a világ útjait járta, „hirdette az Isten országát, és bátran és akadálytalanul tanított Urunkról, Jézus Krisztusról”.
Előesti imádság
