Szent Addai és Mari emléknapja, akik a káld egyház alapítói. Imádkozzunk az iraki keresztényekért!
1Pt 2,2–5.9–12. Választott nemzetség, királyi papság
Az apostol hatodik buzdításával arra kéri a hívőket, hogy „járuljanak” Krisztushoz, „az élő kőhöz”, és „épüljenek lelki házzá”. A kő képe mind a szeretet szilárdságára, mind az élet lüktetésére vonatkozik, ahogy a sivatagi sziklából is az élet vize fakadt. Isten kiválasztotta és az új lelki ház, a hívő közösség szegletkövévé tette a követ, amelyet az erőszakos és gonosz világ építői elvetettek. A kövek, amelyek az építményt alkotják, maguk a hívek. Nekik az életüket a szegletkőre, vagyis az Úrra kell alapozniuk, aki megtartja a közösség épületét, és ugyanabban a szeretetben kell élniük, ugyanazzal a szilárdsággal kell kitartaniuk. Lehet, hogy őket is eldobják az emberek, ahogy elvetették a szegletkövet, de épp ezért meghatározóan fontosak az új lelki építmény felépítésében. Éppen a világtól való különbözőség a keresztény közösség evangéliumi igazságának próbája. Csak Isten, az egyetlen, igazi építőmester tudja felépíteni ezt a templomot. Fontos azonban, hogy minden keresztény felelősnek érezze magát, hogy élő kő legyen, vagyis tiszta a hitben, nagylelkű a szeretetben és erős a reményben. Péter, miközben e sorokat írta, talán Jézus azon szavaira emlékezett, amelyeket Fülöp Cezáreájának vidékén mondott neki: „Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat” (Mt 16,18). Ám e szavakat Péter immár a többi tanítványra is vonatkoztatja: minden keresztény élő köve az új lelki építménynek, amelynek az alapja maga Jézus. Péter ezért mondhatja a keresztényekről: „Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok.” (vö. Kiv 19,6) Ők Jézus köré gyűlve egy test lesznek, és egy szívvel, egy lélekkel fordulnak Istenhez a dicséretben, a hálaadásban és a könyörgésben a világ üdvösségéért.
Imádság az Egyházért
