Az ortodox egyházak ezen a napon ünneplik a pünkösdöt.
Kiv 34,4b–6.8–9; Dán 3,52–56; 2Kor 13,11–13; Jn 3,16–18
Pünkösd után a Szentháromság ünneplésével veszi kezdetét az évközi liturgikus idő. Ez a misztérium a keresztény hit középpontja: az egyetlen Isten három személyben nyilvánul meg, az Atya, a Fiú és a Szentlélek személyében. A keresztények a világon mindenütt az Atya, a Fiú és a Szentlélek megszólításával kezdik imádságukat. Ez az egység és a közösség jele, mely mindenkit, kicsit és nagyot egyaránt egyesít a világ minden részén. A hitvallás pedig a keresztény hit középpontjába helyezi ezt a misztériumot. A mai ünnep azt sugallja, hogy a pünkösdkor született egyház első lépéseit a Szentháromság jegyében tette meg. Minden Istentől ered, az ő határtalan szeretetének misztériumából, amely arra ösztönözte az Atyát, hogy elküldje Fiát a népek megmentésére: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen” (Jn 3,16) – mondja Jézus Nikodémusnak. A Zsidóknak írt levél szerzője szintén Istennek erre a kiáradó szeretetére utal: „Sokszor és sokféle módon szólt Isten hajdan az atyákhoz a prófétákban; ezekben a végső napokban Fiában szólt hozzánk” (Zsid 1,1–2).
A Szentháromság ünnepe egyrészt arra hív, hogy dicsőítsük Istennek ezt a határtalan szeretetét, másrészt úgy állítja elénk az egyházat, a keresztény közösséget, mint az Atya, a Fiú és a Szentlélek szeretetének gyümölcsét. A pünkösd annak az ideje, hogy az Egyház betöltse küldetését, és elvigye az evangéliumot minden népnek. A Szentlélek összegyűjti és egyesíti a híveket, egy nép gyermekeivé teszi őket, akik már nem e világ urainak rabszolgái. Ahogy az apostol írja: „Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét félelemben éljetek, hanem a fogadott fiúság lelkét nyertétek el, általa kiáltjuk: Abba, Atya!” (Róm 8,15)
A pünkösdből a nép egyháza születik meg, mely világosan és megújult erővel beszéli a szeretet és a béke nyelvét. A Szentháromság ünnepe emlékeztet bennünket arra, hogy sürgető a feladat, amelyet az Úr bízott az egyházára. Sőt, ma sürgetőbb, mint valaha. A gonoszság lelke egyre hatékonyabban késztet erőszakos cselekedetekre, és táplál félelmet, hogy az emberek csak a saját érdekeikért aggódjanak, és elfeledkezzenek a legszegényebbek érdekeiről. A holnap bizonytalannak látszik elsősorban a leggyengébbek számára. A Szentlélek arra biztat bennünket, hogy még inkább figyeljünk arra, hogy mindenkinek szüksége van az üdvösségre. Az ő ereje újraszövi a népek közti békét, szeretetet közvetít, és visszaadja a szegények és gyöngék életét és méltóságát.
Imádság az Úr napján
