Emlékezzünk arra az imádságra, amelyet II. János Pál pápa vezetett ezen a napon a 20. század új vértanúinak emlékére a 2000-es szentévben a római Colosseumnál, a keresztény egyházak képviselőivel együtt.
ApCsel 15,7–21. Az apostoli zsinat
Az apostolok és a presbiterek egybegyűltek Jeruzsálemben. Péter igazat adott Pál és Barnabás álláspontjának: egyedül a kegyelem, és nem a szertartások megtartása szerez üdvösséget. Pál és Barnabás vették át a szót, és bemutatták a pogányok körében végzett hittérítő munkájuk értékes gyümölcseit. Azok a csodák, amelyek Isten szava hirdetésének köszönhetően végbementek a pogányok között, nyilvánvalóan bizonyították az evangélium erejét, és megmutatták, melyik utat kell követnie az Egyháznak. Lukács megjegyzi: „…az egész gyülekezet elhallgatott, és meghallgatták Pált meg Barnabást, hogy milyen csodákat tett általuk az Isten a pogányok között”. A gyülekezet ámulatát nem annyira az ékesszólásuk vagy a tanítás bölcsessége ébresztette fel, mint inkább a Pál és Barnabás igehirdetését követő megtérések különleges gyümölcseinek elbeszélése. Így történt a keresztény tapasztalat kezdetén, és ugyanígy kell történnie ma is. Vagyis szükség van arra, hogy az evangéliumot hirdessék, és gyökeret verjen az emberek szívében, hogy Isten egy közös családjává formáljon minden hívőt. Nem elég pusztán elvont igazságokat hirdetni vagy megelégedni azzal, hogy megőrizzük a már meglévő állapotot. Arra van szükség, hogy a hirdetett evangélium eljusson annak a szívéig, aki hallgatja, és elvezesse őt arra, hogy Isten családjának részévé váljon. Jakab a zsinat végén magához ragadta a szót, és Péter szavaira hivatkozva maga is védelmébe vette Pál álláspontját: az evangéliumba vetett hit az, amely üdvözít, és nem a törvény; a szenvedélyes szeretet növeli az egyházat, nem pedig a rideg, szabályozott szertartásosság. Az egyház olyan emberek gyülekezete, akiket nem külsődleges szabályok vagy szertartások tartanak egyben, hanem azoknak a tanítványoknak a hite, akik életüket Krisztusra és az ő evangéliumára bízták.
Imádság az Egyházért
