Május 4., hétfő

A Santa Maria in Trastevere-bazilikában a betegekért imádkoznak.

 

ApCsel 14,5–18. Egy béna meggyógyítása

5Amikor a pogányok és a zsidók vezetőikkel együtt összefogtak, hogy bántalmazzák és megkövezzék őket, 6ők ezt megtudva elmenekültek Likaónia városaiba, Lisztrába, Derbébe és a környékre, 7és ott hirdették az evangéliumot.

Pál meggyógyít egy sántát Lisztrában

8Lisztrában élt egy sánta lábú ember, aki születésétől fogva sánta volt, és sohasem tudott járni. 9Ő hallgatta Pál beszédét, aki rátekintett, és látta, hogy van hite ahhoz, hogy meggyógyuljon. 10Ezért hangosan így szólt hozzá: Állj a lábadra egyenesen! Ekkor az talpra ugrott, és járt.11Amikor a sokaság látta, amit Pál tett, likaóniai nyelven így kiáltottak: Az istenek jöttek le hozzánk emberi alakban! 12Barnabást Zeusznak mondták, Pált pedig Hermésznek, mivel ő volt a szóvivő. 13Zeusz papja pedig, akinek a temploma a város előtt volt, bikákat és koszorúkat vitt a kapuk elé, és a sokasággal együtt áldozatot akart bemutatni nekik. 14Amikor meghallották ezt az apostolok, Barnabás és Pál, ruhájukat megszaggatva a sokaság közé futottak, 15és így kiáltottak: Emberek, miért teszitek ezt? Mi is hozzátok hasonlóan emberek vagyunk, és azt az evangéliumot hirdetjük nektek, hogy ezekből a hiábavaló dolgokból térjetek meg az élő Istenhez, aki teremtette az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van.Zsolt 147,20 16Ő az előző nemzedékek során megengedte, hogy minden nép a maga útján járjon, 17bár nem hagyta magát bizonyság nélkül, mert jótevőtök volt, a mennyből esőt adott nektek és termést hozó időket, bőven adott nektek eledelt és szívbéli örömet.Jer 5,24 18Így szóltak, és nagy nehezen lebeszélték a sokaságot arról, hogy áldozatot mutasson be nekik.

Pál hallgatói között Lisztrában, ahová Ikóniumból menekült, ott van egy születésétől fogva béna ember is. Pál követi Jézus példáját, a férfi szemébe néz, és egy szív mélyéről jövő, egyszerű, de sorsdöntő kérést olvas ki belőle: járni szeretne. Az apostol azonnal abbahagyja, jobban mondva hatékonnyá teszi a prédikációt. A férfihoz fordul: „Állj rá egyenesen a lábadra!” A szeretet határozott szavai a gyenge ember velejéig hatolnak, és talpra állítják. Lukács azt írja: „Az talpra ugrott, és tudott járni.” Az evangélium hirdetése feltámasztja az embereket bénultságukból, erővel tölti el az önszeretettől megmerevedett lábakat, visszaadja a talpon állás méltóságát, hogy ne legyünk többé e világ rossz szellemeinek rabszolgái. Péter ugyanezt tette korábban a kolduló bénával, aki a templom Ékes kapujánál ült. De megteheti ezt a mindenkori tanítvány, ha az Úr szavának erejébe veti bizalmát. Mi, az utolsó óra hívői, gyakran semmibe vesszük azt a gyógyító „hatalmat”, amelyet az Úr ránk bízott. A racionálisnak vélt gondolkodás, amelyet néha hangoztatunk, nem más, mint a kicsiny hitünk leplezése, és ezzel lealacsonyítjuk az evangéliumi szavakat, amelyeket az Úr folyamatosan intéz hozzánk. A jelenlévők, látva a talpra ugró férfinak a csodáját, azt gondolják, hogy Barnabás és Pál istenek, és odarohannak hozzájuk, hogy dicsőítsék őket. A két tanítvány tudja, hogy az Úr cselekszik, bár rajtuk keresztül. A csoda ugyanis nem az emberek műve, hanem az evangéliumé, annak a kis könyvnek a csodája, amely élet forrása a tanítványok és mindenki számára, aki hallgatja. Nagy Szent Gergely szívesen mondogatta: „Mi az igaz ember gyökere, ha nem az igehirdetés? Belőle születik meg és benne talál támaszra.”

Imádság a betegekért