ApCsel 18,23–28. Apolló tevékenysége
23Egy ideig még itt tartózkodott, aztán útnak indult, sorra bejárta Galácia vidékét és Frígiát, és erőt öntött a tanítványokba. 24Közben egy alexandriai származású, Apolló nevű zsidó érkezett Efezusba. Ékesszóló és az Írásokban igen jártas ember volt. 25Már kapott valami oktatást az Úr igazságairól, buzgón és helyesen beszélt és tanított Jézusról, de még csak János keresztségéről tudott. 26Bátran elkezdett tanítani a zsinagógában. Priszcilla és Aquila meghallották, elhívták magukhoz, és pontosabban elmagyarázták neki az Isten útját. 27Mivel Achájába szándékozott utazni, a testvérek biztatták, és írtak a tanítványoknak is, hogy fogadják szívesen. Megérkezve a neki adott kegyelem révén nagy szolgálatot tett a hívőknek, 28mert a nyilvánosság előtt ügyesen megcáfolta a zsidókat: az Írásokból bebizonyította, hogy Jézus a Messiás.
Ez az egyetlen hely az Apostolok Cselekedeteiben, ahol szó van Apollóról. Pál beszél róla a Korintusiaknak írt első levélben is, amit Efezusból küldött nekik harmadik térítőútján, vagyis azután, hogy Apolló Korintusban tevékenykedett a keresztények között. Pál véleménye Apollóval kapcsolatban megegyezik azzal, amit az Apostolok Cselekedeteiben olvasunk róla: „ékesszóló és az Írásokban igen jártas ember volt”, apostoli tevékenységét „a kegyelem kísérte”. Ugyanakkor tudunk róla, hogy Apolló ténykedése aggodalmat is okozott az apostol számára, mivel két párt alakult ki a korintusi keresztények között, amelyek közül az egyik Pállal tartott, a másik pedig Apollóval. Az apostol, akit aggaszt a keresztény közösség megosztottsága, határozottan lép fel, hogy a szakadás ne mélyüljön el. Így ír a korintusiaknak: „Mert mi Apolló? Mi Pál? Szolgák csupán, akik által hívők lettetek, ahogy nekik az Úr megadta. Én ültettem, Apolló öntözte, de a növekedést az Isten adta.” (1Kor 3,5–6) Fontos látnunk, milyen szenvedéllyel védelmezi Pál apostol a keresztény közösség egységét. Levelében dicséri Apolló igehirdetését is, de figyelmezteti a keresztényeket, hogy a gőg, ami mindig ott lappang a hívek szívében, méreggé válik, megosztja, és végül tönkreteszi a közösséget. Jelentős Priszcilla és Aquila tevékenysége is, akik befogadják házukba Apollót, és segítenek neki, hogy még jobban megismerje az evangéliumi üzenetet. Részt kell venni a közösség életében ahhoz, hogy az ember megértse az evangélium mély igazságát. Nem elegendő a puszta tanítás vagy a jó beszédkészség. Lukács ebben a részben Priszcillát Aquila előtt említi, talán azért, hogy hangsúlyozza a nők lelkipásztori szerepét a páli közösségekben. Értékes útmutatás ez a mai keresztény közösségek számára is.
Előesti imádság
