Szent Mátyás apostol ünnepe
ApCsel 1,21–26. Mátyás megválasztása
21Kell tehát, hogy azok közül, akik mindig velünk tartottak, amikor a mi Urunk, Jézus közöttünk járt-kelt, 22kezdve János keresztségétől egészen mennybevétele napjáig, valaki velünk együtt tanúskodjék feltámadásáról.” 23Kijelöltek hát kettőt, Józsefet, akit Barszabbásznak vagy más néven Jusztusznak is hívtak és Mátyást. 24Majd imádkoztak: „Uram, ki belelátsz mindenkinek a szívébe, mutasd meg, e kettő közül kire esik választásod, 25hogy átvegye az apostoli szolgálatban azt a helyet, amelyet Júdás hűtlenül elhagyott, hogy az őt megillető helyre jusson.” 26Ezután sorsot vetettek. A sors Mátyásra esett, így a tizenegy apostolhoz sorolták.
Ezen a napon Mátyás apostolra emlékezik az Egyház. Őt azért választották meg rögtön Jézus mennybemenetele után, hogy újra meglegyen a tizenkettő, mert ez a szám Izrael tizenkét törzsének, vagyis a teljes választott népnek felelt meg. Jézus kezdettől fogva azt akarta, hogy mind a tizenkét törzs részesüljön az evangéliumból, senki nem maradhatott ki belőle. Ezért volt szükség rá, hogy megválasszák a „tizenkettedik” apostolt: Jézus egyetemes Lelke szerves része az egyházának. Az egyház pedig nem egyének összessége, hanem egyetlen test. Nem elegendő a „tizenegy” ahhoz, hogy az egyház megkaphassa a Lelket. A pünkösdhöz szükség van a tizenkettőre, vagyis Isten népére, amely találkozott Jézussal, amely megélte a vele való közösség tapasztalatát. Ezért a tizenkettedik nem lehetett akárki: olyannak kellett lennie, aki együtt élt Jézussal, a megkeresztelkedésétől kezdve egészen a feltámadásáig. Ebben rejlik az egyház tekintélye, amelyet minden tanítványnak meg kell élnie. Az evangéliumi küldetést az kapja, aki Jézussal élt: hiszen nem valami magasztos tanítást kell átadni, nem is egy elterjedt ideológiát, hanem egy találkozásról kell tanúskodni: a Jézussal való találkozásról. A keresztény ember tanúságtételével magát Jézust teszi jelenvalóvá az emberek között. Ehhez pedig nincs szükség különleges szakértelemre; bárki, aki befogadja Jézust a szívébe, és nem pusztán szavakkal, hanem tettekkel követi őt, tanúságot tesz róla ott, ahol éppen van: otthon, az irodában, az utcán, a munkában. A tizenkettedik kiválasztása végső soron azt jelzi, hogy mindannyian lehetünk „tizenkettedikek”, és annak is kell lennünk, vagyis az evangélium hiteles tanúságtevőinek. Mindenki eredeti módon éli meg a küldetés egyetemességét.
Imádság az apostolokkal
