Május 15., péntek

 

ApCsel 18,9–18. „Sok emberem van ebben a városban”

⁹Egy éjjel az Úr álmában felszólította Pált: „Ne félj, hanem beszélj, és ne hallgass! ¹⁰Én veled vagyok, senki sem fog hozzád nyúlni vagy ártani neked, mert sok emberem van ebben a városban.” ¹¹Ott maradt hát másfél évig, és hirdette az embereknek az Isten szavát.

Gallió prokonzul előtt.

✴¹²Amikor Gallió volt Achája helytartója, a zsidók egy emberként Pálra támadtak, és a törvényszék elé hurcolták, ezzel a váddal: ¹³„Ez arra próbálja rábeszélni az embereket, hogy a törvényen kívüli módon tiszteljék az Istent.” ¹⁴Pál éppen szólásra akarta nyitni a száját, amikor Gallió a zsidókhoz fordult: „Ha valami törvénytelenségről vagy gonosztettről volna szó, akkor meghallgatnálak benneteket, ahogy annak a rendje van. ¹⁵Ha azonban valamely tanítással, személlyel vagy törvényeitekkel kapcsolatban merül fel vitás kérdés, magatok lássátok. Ilyesmiben én nem akarok bíró lenni.” ¹⁶Ezzel elkergette őket bírói széke elől. ¹⁷Erre a görögök nekiestek Szosztenésznek, a zsinagóga elöljárójának, és ott a bírói szék előtt agyba-főbe verték. De Gallió mit sem törődött vele.

Visszatérés Antiochiába.

✴¹⁸Pál még jó ideig ott maradt, aztán búcsút vett a testvérektől, és Priszcillával és Aquilával együtt Szíriába hajózott. Előbb azonban Kenkreában lenyíratta a haját, mert fogadalmat tett.

 

Pál, miután elhagyta Athént, megérkezett Korintusba, egy kozmopolita városba, amely fontos kereskedelmi központ volt. Aquila és Priszcilla házában talált otthonra, és sátorkészítéssel kereste kenyerét. Ugyanakkor intenzíven hirdette az igét a zsidóknak. Mivel azonban tőlük nem kevés sértés és ellenségeskedés érte, úgy döntött, hogy a pogányokhoz fordul. Elköltözött, és az új igehirdetés gyümölcsei hamar megmutatkoztak. Néhány zsidó, köztük a helyi zsinagóga vezetője is kereszténnyé lett. A korintusi egyház létszámban növekedett, ám a bajok is sokasodtak. Pál hozzájuk intézett két leveléből látjuk, milyen életteli volt a közösség, de voltak súlyos feszültségekkel terhelt időszakaik is, amelyek veszélybe is sodorták a közösség egységét. Pál valószínűleg több alkalommal elbátortalanodott, és félelem kerítette hatalmába. Tudjuk ezt abból a különleges beszélgetésből, amelyet egyik éjjel folytatott az Úrral, aki egyszer csak így szólt hozzá: „Ne félj, hanem beszélj, és ne hallgass! Én veled vagyok, senki sem fog hozzád nyúlni vagy ártani neked, mert sok emberem van ebben a városban.” Lukács gyorsan hozzáteszi, hogy Pál úgy döntött, még másfél évig marad Korintusban, hogy hirdesse az evangéliumot. Az Úr volt a keresztény közösség életének igazi főszereplője. Mert az Úr azt akarja, hogy népe a városokban növekedjék. Éppen ezeken a helyeken, amelyek olyan fontosak az emberek életében, akar az Úr népet támasztani, hogy emberibbé és szolidárisabbá tegye a városokat. Ez kihívás volt Pál számára, de ugyanígy kihívás a mai keresztények számára is: hogyan lehet korunk nagy metropoliszaiban hirdetni az evangéliumot? Szívünkbe kell vésnünk Isten álmát: hogy a városokban támasszon olyan népet, amely mindenki számára tanúságot tesz Isten és a szeretet elsőbbségéről. Új kreativitásra van szükség. Természetesen ellenállásra is számítanunk kell, mint ahogyan Pált is a római helytartó elé hurcolták, hogy ítélkezzen felette. De az Úr ma is védelmezi és kíséri gyermekeit.

A Szent Kereszt imádsága