Szent
Atanáznak (†373), az egyiptomi Alexandria püspökének emléknapja
ApCsel 13,44–52. Pál és Barnabás a pogányokhoz fordulnak
44A következő szombaton szinte az egész város összegyűlt, hogy hallgassa az Úr igéjét. 45Amikor meglátták a zsidók a sokaságot, elteltek irigységgel, és káromolva ellene mondtak Pál beszédének.1Thessz 2,14 46Ekkor Pál és Barnabás bátran ezt mondta: Először nektek kellett hirdetnünk az Isten igéjét, mivel azonban ti elutasítjátok, és nem tartjátok magatokat méltónak az örök életre, íme, a pogányokhoz fordulunk.47Mert így parancsolta meg nekünk az Úr: „Pogányok világosságává teszlek, hogy üdvösségük légy a föld végső határáig.”Ézs 49,6;ApCsel 15,14 48Ennek hallatára örvendeztek a pogányok, és magasztalták az Úr igéjét, és akik az örök életre választattak, mindnyájan hívőkké lettek. 49Az Úr igéje pedig elterjedt az egész tartományban. 50De a zsidók felingerelték ellenük a tekintélyes istenfélő asszonyokat és a város előkelőit, üldözést szítottak Pál és Barnabás ellen, és kiűzték őket határukból. 51Ők pedig lerázták lábuk porát ellenük, és elmentek Ikóniumba.Lk 9,5 52A tanítványok azonban megteltek örömmel és Szentlélekkel.
Pál apostol a következő szombaton visszatér a
zsinagógába, hogy beszédet tartson. Lukács megjegyzi: „A következő szombaton
csaknem az egész város összegyűlt, hogy hallja az Isten szavát.” Olyan jelenet
ez, amely elgondoltat, hogy a mai városoknak talán még a tegnapiaknál is
nagyobb szükségük van arra, hogy meghallgassák az üdvösség szavát. A
globalizált világ félelmet kelt, túl nagy, az elveszettség érzését kelti, és
így egyre erősödik az egocentrikus, a beletörődő magunkba zárkózás légköre,
amelynek következtében korlátokat emelünk és védelmi rendszereket alakítunk ki.
Talán – ahogyan az Pállal történt a zsinagógában – irigység, féltékenység,
viszályok keletkeznek, amelyek meghiúsítják az evangélium hirdetését. A keresztény
igehirdetés története tele van hasonló példákkal: az evangélium előtt mindig
vannak akadályok, olykor éppen azok részéről, akik elsőként fogadták be, és
akiknek ezért felelősséget kellene érezniük azért, hogy közvetítsék mások felé,
akik még nem hisznek. Pál úgy dönt, hogy a pogányok felé fordul. Döntő pillanat
ez az első keresztény közösség életében. Elhatározása abból a lelki és
lelkipásztori bölcsességből fakad, amely meglátja és értelmezni tudja az „idők
jeleit”. Pál észreveszi, hogy a pogányok nagyon nyitottak az evangélium
befogadására, és azonnal válaszol is a várakozásaikra. A pogányok közül sokan
szívesen csatlakoznak a keresztény hithez. Lukács jogos elégedettséggel írhatja
le újra: „Elterjedt az Úr szava az egész környéken.” Olyan lecke ez, amelyet
nekünk is meg kell tanulnunk, tudatában kell lennünk annak a lehetőségnek, hogy
az evangéliumot a föld határain túl is hirdethetjük. Egy hatalmas nép – vagy,
ha úgy tetszik, sok nép – várja az üdvösség szavát. Sürgető szükség van rá,
hogy „az Úr szava elterjedjen” a szívekben, és az emberek vigasztalást
nyerjenek.
Előesti
imádság
