Lk 16,19–31.
A dúsgazdag és a szegény Lázár
19Volt egyszer egy gazdag ember. Bíborba, patyolatba öltözködött, és mindennap fényes lakomát rendezett. 20Volt egy Lázár nevű koldus is, aki ott feküdt a kapuja előtt, tele fekéllyel. 21Szeretett volna jóllakni abból, ami a gazdag asztaláról lehullott, de csak a kutyák jöttek és nyalogatták a sebeit. 22Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. Meghalt a gazdag is, és eltemették. 23Amikor a pokolban a kínok közt föltekintett, meglátta messziről Ábrahámot, és a keblén Lázárt. 24Ekkor felkiáltott neki: ‘Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse a nyelvemet, mert kínlódom ebben a lángban!’ 25Ábrahám ezt felelte neki: ‘Fiam! Emlékezz csak vissza, hogy életedben elnyerted javaidat, Lázár pedig ugyanígy a rosszat; ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődsz. 26Ráadásul köztünk és köztetek nagy szakadék is van, hogy akik innen át akarnának menni hozzátok, ne tudjanak, se onnan hozzánk ne jöhessen senki.’ 27Erre az így szólt: ‘Akkor hát arra kérlek, atyám, küldd el őt apám házába, 28mert öt testvérem van. Tegyen előttük tanúságot, nehogy ők is ide jussanak, e gyötrelmek helyére.’ 29Ábrahám ezt válaszolta: ‘Van Mózesük és prófétáik, hallgassanak azokra!’ 30Az erre így könyörgött: ‘Nem úgy, atyám, Ábrahám! De ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, bűnbánatot tartanak.’ 31Erre ő azt felelte: ‘Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, még ha a halottak közül támad is fel valaki, annak sem fognak hinni!’«
A
szegény Lázár története az evangélium egyik legismertebb szakasza. Olyan
jelenetet ír le, amely manapság is gyakori az életben. A bőséges lakomákon
dőzsölő gazdag ember nem a múlté, és Lázár alakja sem tűnt el napjainkból. Két
személy, két élethelyzet: odalent Lázár, aki a gazdag emberre függeszti
tekintetét, hátha lehullik számára egy kis morzsa, odafent a gazdag, aki úgy
tesz, mintha Lázár nem is létezne, meg sem látja. Elvakította a gazdagság. Ez a
fajta vakság ma is létezik városainkban, a világban: a szegények népe ott áll a
gazdagok ajtaja előtt, az élet ajtaja előtt, és várja, hátha lehullik egy kis
morzsa a bőséges lakomából. Annak a gazdag embernek nem csupán neve nincs,
hanem arca sem. Lázárt viszont kiválasztja Isten, nevén szólítja, ahogyan a
barátaival teszi, mert őt, akit az emberek megvetettek, Isten szereti és
kiválasztja, hogy részt vegyen a mennyei lakomán. Az Úr – és ezért tanítványai
számára is – elfogadhatatlan botrány, hogy mekkora távolság van a gazdag ember
és Lázár élete között. Erre nincs semmi elfogadható magyarázat. Ez a hatalmas
szakadék ugyanakkor azt is jelzi, hogy a gazdag embernek nagyon szomorú sors
jut osztályrészül. Sajnos későn méri fel, amikor már nem lehet legyőzni a
távolságot. Pedig nem kellett volna sokat tennie érte életében. Azt kéri ezért,
hogy figyelmeztessék testvéreit. A gazdag ember azonban nem tudja, hogy a
szakadékot nem hatalmas erőfeszítések árán kell legyőzni, hanem elég kinyitni a
Szentírást (Mózest és a prófétákat). Tőlünk is ezt kéri az Úr, különösen most,
a nagyböjti időben. Isten szava megérinti szívünket és arra ösztönöz, hogy
legyünk irgalmasok a városainkban élő sok-sok Lázárral.
Imádság az Egyházért
