Jn 5,17–30. A Fiú életet ad
azoknak, akik hisznek
17Jézus azt felelte nekik: »Az én Atyám mindmáig munkálkodik, és én is munkálkodom.« 18Ezért a zsidók még inkább életére törtek, mivel nemcsak megszegte a szombatot, hanem az Istent is Atyjának mondta, és egyenlővé tette magát az Istennel.
19Jézus azt felelte nekik: »Bizony, bizony mondom nektek: A Fiú nem tehet magától semmit, hanem csak azt, amit lát, hogy az Atya cselekszik. Mert amiket ő tesz, azokat cselekszi ugyanúgy a Fiú is. 20Az Atya ugyanis szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit tesz. Ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd neki, hogy csodálkozzatok. 21Mert amint az Atya feltámasztja a halottakat és életre kelti, úgy a Fiú is életre kelti, akiket akar. 22Az Atya nem ítél meg senkit, az ítéletet egészen a Fiúnak adta át, 23hogy mindenki tisztelje a Fiút, mint ahogy tisztelik az Atyát. Aki nem tiszteli a Fiút, az Atyát sem tiszteli, aki őt küldte. 24Bizony, bizony mondom nektek: aki az én igémet hallgatja, és hisz annak, aki engem küldött, annak örök élete van, és nem ítéletre jut, hanem átment a halálból az életre. 25Bizony, bizony mondom nektek: eljön az óra, és már itt is van, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és akik meghallották, élni fognak. 26Mert amint az Atyának élete van önmagában, ugyanúgy megadta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában, 27és hatalmat adott neki, hogy ítéletet tartson, mivel ő az Emberfia. 28Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amikor mindnyájan, akik a sírokban vannak, meghallják az ő szavát, 29és előjönnek: akik jót tettek, az élet feltámadására, akik pedig gonoszat tettek, az ítélet feltámadására. 30Én nem tehetek magamtól semmit. Amint hallok, úgy ítélek, és ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki küldött engem.
A mai evangélium közvetlenül
kapcsolódik a tegnapihoz, amely a béna embernek a Beteszda-fürdőben történt
meggyógyítását beszélte el. Jézus válaszol azoknak, akik elítélik és
szemrehányást tesznek neki, amiért megszegi ily módon a szombati pihenés
szabályát. Azért is megvádolták, hogy Istent Atyjának nevezte. Olyan kijelentés
ez, amelyről biztos volt, hogy botrányt okoz. Azonban Jézusnak éppen ez az
istenfiúsága az evangélium, az örömhír lényege, annak az örömhírnek a központi
üzenete, amelynek hirdetésére Jézus a világba jött. Meg is erősíti: „Atyám
mindmáig munkálkodik, azért én is munkálkodom (...) Amiket ő tesz, azokat
cselekszi ugyanúgy a Fiú is. Az Atya ugyanis szereti a Fiút, és mindent
megmutat neki, amit tesz. ... Mert amint az Atya feltámasztja a halottakat és
életre kelti, úgy a Fiú is életre kelti, akiket akar.” Ezekkel a szavakkal
Jézus úgy mutatkozik be, mint az Isten Fia, aki eljött az emberek közé, hogy
folytassa az Atya művét, a teremtést. Azért jött, hogy legyőzze a halált és a
gonoszt, és visszaadja az életet azoknak, akik elvesztették azt. Jézus azt
folytatja a földön, amit az Atya tett a mennyben. Jézus műve a megváltás műve,
amely túlmutat a szombat törvényén. Sőt, ő az örök szombat eljövetelén
munkálkodik, amikor majd – ahogyan Pál írja – Isten lesz minden mindenben (vö.
1Kor 15,28). Jézusnak az emberek közötti működése teljes egészében arra
irányul, hogy életet adjon nekik, az igazi életet, amelyet a halál sem tud
megsemmisíteni. Ünnepélyesen teszi hozzá: „Eljön az óra, és már itt is van,
amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és akik meghallgatják,
élni fognak. Mert amint az Atyának élete van önmagában, ugyanúgy megadta a
Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában”. Azokra gondol, akik hallgatják, és
akik a jövőben hallgatni fogják az evangéliumi szót: „Bizony, bizony mondom
nektek: aki az én igémet hallgatja, és hisz annak, aki engem küldött, annak
örök élete van, és (…) már át is ment a halálból az életre”. Jézus nem azt
mondja, hogy „örök élete lesz”, hanem hogy „örök élete van”. Aki szívébe
fogadja az evangéliumot, már most megkapja a halhatatlanság csíráját. Gyengék
és bizonytalanok vagyunk, de ezek a szavak összetartják egész létezésünket és
kihúznak a semmi sötét mélyéből, mert a feltámadott Úrhoz kötnek. Aki ebben az
életben hallotta Jézus hangját, újra hallja majd és felismeri, amikor az idők
végén megnyílnak a sírok. És befogadást nyer a mennyek országába.
Imádság a szentekkel
