A
nyugati Egyház ma ünnepli Urunk megtestesülésének hírüladását.
Lk
1,26-38. Az
angyali üdvözlet
26A hatodik hónapban az Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába 27egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták. 28Az angyal belépett hozzá és megszólította: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál.” 29E szavak hallatára Mária zavarba jött, és gondolkozni kezdett rajta, miféle köszöntés ez. 30Az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. 31Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. 32Nagy lesz ő és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, 33és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége.” 34Mária megkérdezte az angyalt: „Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek?” 35Az angyal ezt válaszolta és mondta neki: „A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni. 36Íme, rokonod, Erzsébet is fogant öregségében, s már a hatodik hónapban van, noha meddőnek mondták, 37mert Istennél semmi sem lehetetlen.” 38Mária így válaszolt: „Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.” Erre az angyal eltávozott.
Az egyház liturgiája arra a napra akar emlékeztetni ezzel az ünnepnappal, amelyen az Úr elküldte angyalát Názáretbe, hogy hírül adja Máriának: ő lesz Jézus édesanyja. Az evangélium nem a jeruzsálemi templomba visz el minket, hanem egy nyomorúságos kunyhóba, egy magányos kamaszlányhoz. A neve is igen szokványos: Mária. Az angyal belép és üdvözli. Mária olyan, mint bármely más lány, faluja szokásos mindennapjait éli. Isten tekintete mégis őrajta pihent meg; fogantatásától fogva kiválasztatott arra, hogy ő legyen az Üdvözítő édesanyja. Isten fogantatásától kezdve őrizte, oltalmazta, gondját viselte, mondhatnánk szépítgette, megtisztította minden szeplőtől, hogy befogadhassa az Úr Jézust. Ezért mondhatja az angyal: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes!”. Igen, Máriát Isten szeretete tölti el. Ebben mindannyiunkat megelőz: ő az, aki a legmélyebben képes meghallgatni az Úr szavát. Hiszen alighogy meghallja az angyal szavát, zavarba jön. Az angyal azonban megnyugtatja: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni”. Ez a hír még mélyebben felkavarja. Hiszen még nem él együtt Józseffel. Így szól: „Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek?” Az angyal azonban folytatja: „A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával”. El tudjuk képzelni, milyen érzések tomboltak ekkor Mária szívében! Nemet is mondhat, és akkor nyugodtan folytathatná megszokott életét. Megtehette volna, de akkor kivonta volna magát Isten tervéből. Ha azonban igent mond, a legjobb esetben is leányanya lesz belőle. Mária azonban nem saját erejében, hanem kizárólag az angyal szavában bízik és így válaszol: „Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.” Ő az első, akit Isten ennyire szeretett, az első, aki teljes beleegyezéssel válaszol az angyal szavára. Mária, a hívők közül az első, példát ad nekünk arra, hogy hogyan legyünk Isten szavának hallgatói. Engedelmességéből sarjadt ki az üdvösség. Azon a napon ez az igen megtörte az ősszülők engedetlenségét, és elkezdődött általa a megváltás ideje. Máriával együtt tanuljuk meg szívünkbe fogadni az evangéliumot! Így leszünk részesei a megváltás titkának.
